Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918—1938 (tanulmány)

TUDOMÁNY

saint-germaini nemzetközi szerződésben vállalt — kisebbségvédelmi alapelvek. Nyilvánvaló, hogy a mi vizsgálódásunk éppen az utóbb említett kisebbségpolitikai jogszabályokra terjed ki.

A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevele részét képező 121/1920. sz. alkotmánytörvény VI. fejezete „A nemzeti, vallásfelekezeti és faji kisebbségek védelme” címet viselte. E fejezet 128. paragrafusa csaknem teljes egészében megismételte a csehszlovák kormány által 1919. szeptember 10-én Saint Ger- main-en-Laye-ben aláírt nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelyének rendelkezéseit: deklarálta a köztársaság valamennyi állampolgára jogi és törvény előtti, valamint faji, nyelvi és vallási egyenlőségét. A 128. paragrafus első bekezdése tételesen leszögezte, hogy „a Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai, tekintet nélkül a fajra, nyelvre és vallásra, a törvény előtt egyenlőek s egyazon polgári és politikai jogokat élvezik”. Az idézett paragrafus a továbbiakban kimondta, hogy a nyelvi vagy vallásfelekezeti hivatarto- zás a köztársaság egyetlen állampolgára számára sem jelenthet hátrányt semmilyen közhivatal, tisztség vagy hivatás gyakorlásánál. A harmadik bekezdés az állampolgárok szabad nyelvhasználati jogáról a következőképpen rendelkezett: „A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a kereskedelmi és magánérintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban vagy nyilvános népgyűléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak.”

A saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelye negyedik bekezdésének rendelkezése a „nem cseh nyelvű” (!) csehszlovák állampolgárok számára a bíróságok, hivatalok és hatóságok előtt biztosítandó hivatalos nyelvhasználati jogról már nem került be az idézett alkotmánytörvénybe. Ezzel kapcsolatban a törvény 129. paragrafusa a következőket szögezte le: „A nyelvi jog elveit a Csehszlovák Köztársaságban a jelen Alkotmánylevél részét képező külön törvény állapítja meg.”

Az oktatásügyi és általában a kulturális jogokat — a saint-germaini szerződés 8-9. cikkelyei — az idézett 121/1920. sz. alkotmánytörvény 130-132. paragrafusaiban jelentek meg. A 131. paragrafus kissé bürokratikus zavarossággal fogalmazva azt mondta ki, hogy azokban a városokban és járásokban, „amelyekben a csehszlovák nyelvtől eltérő nyelvű csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada van letelepedve”, az állam ezek számára gondoskodni tartozik kielégítő anyanyelvi iskolahálózatról, miközben az így létrehozott iskolákban az államnyelv oktatása is kötelezővé tehető. A 132. paragrafus a kisebbségeknek az állami, községi és egyéb költségvetésekből való arányos részesedésének alapelvét szögezte le, majd a 134. paragrafus a következő kinyilatkoztatással zárta az idézett alkotmánytörvényt: „Az erőszakos elnemzet- lenítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elv be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja.”7

A Csehszlovák Köztársaság törvényhozása ezzel formálisan eleget is tett a saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 1. fejezete 1. cikkelyé