Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - Ady Endre versei: Ki látott engem, Sípja régi babonának, Követelő írás sorsunkért, Megmaradok virágos mezőkön

ADY ENDRE VERSEI

Ez a királyi: a száműzetés,

Ez a királyi: büszke megvetés,

Mikor eliszkol az olcsó gárda.

Szeretem, hogy igy majdnem egyedül, Bolond szívem még egyre hegedül S megsokasodtak vad üldözőim.

így jár az ember, aki valaki, így kell bátorán, szépen vallani:

Egy ál-barátnál száz dühödt inkább.

Életem: vallás, gőg és szerelem S az üvöltőket jobban szeretem Hizelkedő s divatra jöttéknél.

Barátok múltak s én megmaradok,

Régi hibám és mégis csak adok:

Van miből és az üldözés: áldás.

Királyi, dús és mindig ugyanaz, Megmaradtál s megmaradsz vén kamasz: Barát sem kell s nem ijjeszt ellenség.

Amit adtam: örökség s nem divat S addig is, míg a Halál elhivat,

Magam vagyok: adó, jó s virágos.