Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között
Turczel Lajos műöntödéje öntötte bronzba. A Rákóczi-nap rendezőbizottsága művészi kivitelű, gazdagon illusztrált emlékfüzetet adott ki, melynek címlapját Éder Gyula kassai lovaskurucának színes nyomata díszítette, s a szövegrész a részletes ünnepi műsort és Sziklay Ferenc Rákóczi-tanulmányát tartalmazta. A füzet művészi kivitelezőjének, Édernek a nagy méretű Rákóczi-festménye a régi városháza dísztermében volt elhelyezve. A Prágai Magyar Hírlap július 22-i cikkében arról is szó esett, hogy a 24-i Rákóczi-nap rendezvényén csak a kassai magyar kultúregyesületek vesznek részt élükön a SzMKE-vel. Ebben a korlátozó határozatban a városi képviselő- testület és a rendezőbizottság valószínűleg a csehszlovák politikai helyzet rendkívüli kiéleződése miatti felsőbb hatósági nyomásra egyezett meg, de a vidéki magyarság nagyobb távolmaradását az okozta, hogy a város által rendezett történelmi kiállításon a magyarságot sértő dokumentumok is voltak. A július 24-i Rákóczi-nap délelőtti ünnepségeiről a 26-án megjelent terjedelmes cikk számolt be (Rákóczi népe őszinte kegyelettel hódolt a Nagyságos fejedelem emlékének). Eszerint mintegy kétezer ember vonult el némán a síremlék előtt, s aztán negyed tizenkettőkor ideiglenesen bezárták a kriptát. 12 órakor istentisztelet volt a dómban, melyet Tost Barna prelátus celebrált és Cselényi István pápai prelátus mondta a szentbeszédet. A szertartás után a sírboltban koszorúzások voltak. Elsőként Kassa város polgármestere, Milán Ma- xon, a prágai magyar követség tanácsosa, dr. Gombó István, a magyar ellenzéki prátok reprezentánsai, Esterházy János, Pajor Miklós és Borsi község küldöttei koszorúztak. A koszorúzások befejezése után az ünneplő közönség a dóm északi frontja előtti térségen gyűlt össze, s az ünnepi és avató beszédekből és zeneszámokból álló további műsort a rádió is közvetítette. Először Mécs László mondott költői szépségű beszédet, majd Tost Barna, mint a dóm plébánosa és Milán Maxon, mint a kegyúri szerepet betöltő város polgármestere vették át avató módon a dóm falán elhelyezett emléktáblát. Ennek latin szövege magyar fordításban így hangzik: „Állj meg, vándor, s becsüld meg a tiszteletre méltó hősöknek nagy érdemeit és ragyogó emlékét”. Tost Barna szónoklata után Maxon szlovák és magyar nyelvű díszbeszédet mondott, s rövid tisztelgő szavakkal léptek fel a kárpátaljai magyarok, ruszinok és románok népi küldöttségeinek vezetői. A Rákóczi-nap délutáni fő rendezvényeiről a július 27-i cikk adott tájékoztatást (Rákócziban a magyar jobb énje megszemélyesítőjét látja). A színhely most a Városi Színház volt. Először Kassa tekintélyes közéleti embere, Gö- möry Jánost mondta el emlékbeszédét. Utána a színpadon a Rákóczit és udvari környezetét korhű öltözékekben megelevenítő 20 tagból álló élőkép jelent meg, s történelmi hitelesítőként ott állt mindaddig, míg a zene- és énekszámok — köztük kuruc nóták és a Rákóczi-induló — elhangzottak. A műsor zárószáma Darkó István Só és ke?iyér című egyfelvonásosának műkedvelői előadása volt. Este kilenc órakor a KAC sportpályán a város magyar cserkészei Rákóczi-tábortüzet gyújtottak, s mellette regős dalokat s kuruc nótákat énekeltek.
