Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Duba Gyula: Kisebbségi világjárás
rsr tn a \ t-t tt a DUBA GYULA Kisebbségi világ járás És ha idegenbe barangolunk, Hol erre, hol meg arra fordulunk, Vonz a világ, az ember útja mégis Végül a boldogító csend felé visz. Goethe A mottót Richard Katz német írótól kölcsönöztem. Ő találta Goethe életművében. S hogy miért éppen Katztól? A Ventúr utcai Steiner-antikváriumban megtaláltam Kert a hegyek között című könyvét. A négysoros töredék a mű mottója. Az író neve pedig egy meggypiros táblájú, régi könyv látomását idézte fel bennem, amely szintén az ő nevét viselte. Röptében a világ körül volt a címe. Elsős gimnazista koromban olvashattam. Vagy valamivel később? Mindéképpen a háború idején. Olvasmányélményemet fél évszázadnyi eseménytömeg takarja. Az emlékek tekintélyes bálványa nyomja a mélybe. Alig dereng fel a régi emlék, inkább csak a cím! De mit tesz a véletlen. A szomszéd polcról — mélypiros mezőn fekete keretben fekete tevén, trópusi sisakos fekete alak lovagol vagy tevegel? — leveszem Richard Katz említett könyvét. Röptében a világ körül! Furcsa öröm fog el, ámult döbbenet. Mennyire a valódiság és hitelesség példáját tartom a kezemben! Talán mégis van bizonyosság az életünkben. Amire emlékezünk, az történt meg velünk. S ami emlékeinkben megmaradt, az igazság, a bizonyosság... A könyvben lapozok, nézegetem a képeket. Ismerősek, mélyen bennem élnek. Valahogy úgy, ahogy azon ismerősünk képe, akivel sok-sok év után ismét találkozunk. A „fejével a földbe temetett szent jógi, aki két napig is kitart ebben a helyzetben”, a nyakánál a földbe „nőtt” sovány, barna férfi, Indiáról való ismereteim őseleme. Valahol mélyen bennem, emlékeim termőrétegében gyökerezik, nem gondoltam rá sok évtizeden át, s most úgy érzem, mintha tegnap láttam volna. Akár az új-zélandi kókuszpálma ferde törzsén mászó maori legény! Mintha meredek lépcsőn haladna meghajolva. Örök érvényű, időtlen kép számomra. Olyannyira a tulajdonom, hogy szinte azonosul velem. S az újra olvasott könyv, mert persze mindkettőt megvettem, hogy felidézzem és azonosítsam gyerekkori önmagam, az egykori szöveg visszatéríti az elmúlt időt. Megsejtem emlékeim és élményeim hajszálgyökérzetét. Beleolva
