Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - MARGÓ - E. Fehér Pál: Találkozások Herder-díjasokkal
132 E. Fehér Pál rá arra, hogy ezen a tájon a legnagyobb számban éppen a szlovák népi hangszerek maradtak fenn (több mint 200). Ám — mint a tudományban mindenre — erre is van racionális magyarázat: valószínűleg az urbanizáció késése miatt a népi, hagyományos hangszereket jobban őrizték. A most 56 esztendős Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a volt kulturális minisztert, a történészt talán a legkevésbé szükséges az idei Herder-díjasok közül bemutatni. Majdnem évfolyamtársak voltunk a egyetemen, s mindenkor nagy szervezőkészségével tűnt ki. És később, szinU tudományos pályafutása kezdete óta, e szervező tehetség nagyon jelentős részét éppen a közép-európai kutatások fejlesztésének előmozdítására fordította. Ez, persze, a személyes hajlamokon túl, egyáltalán nem véletlen... Glatz Ferenc tudományos munkásságát abban a Molnár Erik által irányított budapesti Történettudományi Intézetben kezdte, ahol az úgynevezett hungaro- centrikus és a szomszédos népek történetével alig törődő történelemszemlélettel szemben e táj múltjának komplex vizsálatát tűzték ki célul. A sajnálatosan korán elhunyt Ránki György; illetve a ma is aktív és mostanság az Egyesült Államokban oktató Berend T. Iván munkái voltak azok a művek, amelyek — többek között — Glatzra is nagy hatással voltak. Természetesen Glatz Ferenc gazdag munkásságát itt nehéz lenne akár csupán nagy vonalakban is méltatni. De azért nem hallgatható el, hogy idestova tizenkilenc éve szerkeszti az egyik legnépszerűbb magyarországi értelmiségi folyóiratot, a Históriát, amely éppen a közép-európai történeti szemléletre való — hogy úgy mondjam — „rászoktatással” ért el figyelemre méltó hatást. Ennek egyik legutóbbi számából idézem Glatz Ferenc történészi ars poeticájának egyik sarkalatos tételét: „Meggyőződésem, hogy a történelemben alternatívák vannak jelen. Egyén és közösség előtt egyaránt. S hogy ezen alternatívák felismerése, a ne sodródjunk a történésekkel kiszolgáltatottan. És a történelemben döntési lehetőségek vannak jelen. Lehet jól és lehet rosszul dönteni...” Nyilván a véletlen dolga, meg a hírlapíró szerencséje, hogy az idei Herder- díjasok közül hármat személyesen ismerhet. És éppen az ismerettség okán állíthatom, hogy mindhárman a jó döntések oldalán állnak... Nem hiszik, hogy ez a táj eleve elátkozott és tehetetlen sodródásra kárhoztatott lenne... Különböző területeken született roppant jelentős életművük ezt igazolja. E. Fehér Pál (Pozsony, 1997. május 27.)
