Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - TUDOMÁNY - Szarka László: A magyarországi szlovák kisebbség 20. századi asszimilációjáról

120

Szarka László

Csömör 323 5,9 - - 470 8,7 2 0,0

Vácegres 314 36,9 3 0,4 30 3,9 2 0,3

(*) A táblázatban az a 25 község szerepei, ahol az 1980, évi népszámlálás adatai szerint legalább 300 nem szlovák anyanyelvű személy tudott valamilyen szinten szlovákul. További 24 községben a szlovákul is beszélő lakosok száma meghaladta a 100 főt. Ezek sorrendben a következők: Vanyarc 333 (1980-ban 263), Tárnok 320 (1980-ban 257), Luciáivá 275 (1980-ban 150), Bükk- szentkereszt 266, Ősargárd 257 (1980-ban 192), Telekgerendás 244, Péteri 223 0980-ban 134), Medgyesegyháza 218, Galgaguta 215, Felsőpetény 192, Nógrád 177 (1980-ban 65), Komlóska 152, Kishuta 145, Sámsonháza 139, Kóspallag 137 (1980-ban 79), Csővár 134, Alsóregmec 130, Pilisvörösvár 125, Galgagyörk 125, Bér 121, Pomáz 119, Bakonycsernye 114, Dág 112, Kisnána 102. (Azoknak a községeknek a nevét kiemeltük, ahol az anyanyelv és a beszélt nyelv kritériuma szerint egyaránt 100-nái több szlovákul tudó lakos élt.)

Az 1980-ban 100-nál több szlovákul is tudó lakosú, mára szinte teljesen asz- szimiíáltnak tűnő közösségek sorába tartoznak a következő települések szlovák csoportjai:

Vácegres (1980: 314, 1990: 30), illetve Visegrád (1980: 248, 1990: 29), Alsópe- tény (1980: 200,1990 34)

3 SZ. TÁBLÁZAT

A magyarországi szlovák anyanyelvűek (SZA) száma összevetve a szlovákul beszélő magyar anyanyelvűek (SZBA) számával 3 megyében és Budapesten (1000 főben)

Békés megye Pest megye Komárom-Esztergom Budapest SZA SZBM SZA SZBM SZA SZBM SZA SZBM

1920

52

33

28

60

10

9

14

43

1930

43

41

18

62

7

11

8

35

1941

42

43

8

39

6

11

5

40

1949

16

38

2

26

3

9

2

24

I960

17

41

4

25

3

10

2

21

1970

113211980

8

23

3

14

2

6

1

10

1990

5

18

2

11

1

5

1

7