Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - Gál Sándor: A Kerek Nagyasszonyhoz címzett fogadó (regényrészlet)

Gál Sándor

88

Tudomásom szerint azonban semmi olyat nem követtem el, ami miatt okom u n ne az izgalomra.

— Mi a gond? — próbáltam tapogatózni az ügyeletesnél.

— Hát én azt honnan tudjam?

— Csak kérdeztem...

Az irodában két ismeretlen tiszt ült, sohasem láttam őket az ezredünknél, de a másik ezrednél sem. Komolyak, feszesek, hivatalosak voltak

— Honnan ismeri Šternberk közlegényt? — a kérdés lényegi etörő tárgyilagosságából azonnal megértettem, hogy itt szakemberekkel áiiok szemben; az elhárítás tisztjeit érdekli személyem. Ami azt illeti, ettől a felismeréstől a hátgerincemen végigfutott a hideg, aztán éreztem, hogy a tenyerem megnyir- kosodik.

— Itt találkoztam vele Janovicén egy este, véletlenül.

— Kit ismer még a PTP-sek közül?

— Van ott egy kiváló zenész meg egy rabbi.

— Maga rendszeresen látogatja a Kulatá Bábát, és pezsgősvacsorákat rendez. Honnan van pénze rá?

— A havi zsoldom összesen száznyolcvan korona, időnként kapok az írásaimért is honoráriumot. S mivel a sört s a rumot nem szeretem, ez az összeg megmarad így havonta egyszer megvacsorázom, s vacsora után pezsgőt iszom. ízlik a szovjet félédes pezsgő.

— Miről szoktak Sternberk katonával beszélgetni?

— Életről, halálról, időnként az irodalomról is. Felhívta a figyelmemet néhány igen kiváló mai cseh költőre. Például Vladimír Hoíanra, Jirí Sotolára és Miroslav Hol uhra. Azóta a nevezett költők néhány versét le is fordítottam magyar nyelvre, s azok meg is jelentek. Szerintem Holan nagyon nagy költő...

—- Ez minden?

— Nem. Az a helyzet, hogy én igen kedvelem a lovakat. Mindig szerettem volna lótenyésztéssel, nemesítéssel foglalkozni, így hát gyakori beszédtémánk ez... Megemlíthetném, hogy a kladrubyi ménesről elég gyakran beszéltünk mint példáról, ahol, ugye, száz éven keresztül vérvonaltenyésztést folytattak, kiváló eredménnyel... Mindazonáltal azt azért túlzásnak találom, hogy a vályúkat vörös márványból készítették a tenyészállatok számára.

A két tiszt, úgy tűnt, megelégelte a kihallgatást, de meglehet, a lótenyésztésről szóló fejtegetéseim nem nyerték el az érdeklődésüket, vagy egyszerűen hülyének néztek, a lényeg, hogy a továbbiakban nem tartottak arra érdemesnek, hogy társaságukban marasztaljanak. Pedig már éppen a világ legeredményesebb versenylovának, a Kincsemnek rövid életrajzát meséltem volna el, aki, ugye, ötvennégy versenyen indult, s valahányat megnyerte, ezt követően pedig a przewalski ló létezéséről szóló századvégi szenzációt kívántam az urak elé tárni (Equus cabellus P. przewalskii), de, mint mondottam, kidobtak, s mehettem vissza a koszos és olajbűzös újkori páncélszaurusz lövegét ellenőrizni, hogy a rovátkákból rendre kitörölték-e a lerakodott karbont, azaz lő- porf üstmaradványokat...