Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - Z. Németh István: Pirogram III, Gyilkos megmentő (versek)

84

Z. Németh István v

bennem a festett; búsuló, félszeg bohóc hozzád egy — imát.

Úgy ülök itt lobogó, szűz éjben, őriz egy angyali szép szempár, felold és megemészt a tüzében, most szülétek, pedig éltem már

Játszik csak, hisz az élet nem vár, múlik az is, ami nem múlhat, tört szerelem, szűz éj, szép szempár; a réti virágok is elhullnak.

Játszik az ember, s ettől boldog, játszik, amíg rá nem döbben: elkeverednek a fontos dolgok a lélekölő csuda nagy ködben.

Szívzörejek közt egy csepp csend vagy, jöjj haza, tündér, álom jő.

Légy; aki megjön, légy, aki elhagy, légy, aki gyilkos megmentő.