Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)
74 Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján nokság azért akadályozott meg, mert a magyarországi megszálló erők az adott nehéz gazdasági helyzetben nem vállalták a százezres hontalan, teljességgel nincstelen tömeg megjelenését, s az ezzel járó bonyodalmakat.16 A csehszlovákiai magyarkérdés rendezésének terve, a kollektív bűnösségre alapozott tömeges kitoloncolás, s a diplomáciai egyeztetés nélkül a magyar határra kikísért vagyontalan magyarok tízezreinek a megjelenése ellenállásra késztette a magyar kormányt. Ellentámadásba kezdett, s ez mind n magyarországi pártot egyesítő megmozdulásba ment át, amikor a csehszlovák kormány memoradumban kérte, a nyugati nagyhatalmak a potsdami konferencián engedélyezzék a magyarok tömeges kitoloncolását. A magyar kormány elítélte a csehszlovák kormány magyarellenes politikáját, s a magyar kommunisták „embertelen, antidemokratikus intézkedésnek” minősítették a lakosságcserét us.17 A csehszlovák politikusok által várva várt potsdami konferencia jóváhagyta a kb. 2,5 milliós német kisebbség kitelepítését Csehszlovákiából, de a magyar kisebbség sorsáról nem rendelkezett. Elvetette a magyarok tömeges kitelepítését, a kérdés megoldását a két állam belügyének tekintette, s tárgyalásos rendezést javasolt. így szertefoszlottak a magyarok tömeges kitelepítésével kapcsolatos „álmok”. A csehszlovák kormány a tervét még ezek után sem adta fel, s kétfrontos diplomáciai tevékenységbe kezdett. A magyar kormány felé jelezte a tárgyalási készségét, s közben a párizsi békekonferenciától 200 000 szlovákiai magyar egyoldalú kitelepítését kérte. A diplomáciai próbálkozásokkal párhuzamosan — sőt ezt megelőzve — már 1945 februárjában megkezdték a magyarok diszkriminálását. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 27-i rendeletében kimondta a németek, a magyarok és a szlovák kollaboránsok 50 ha-t meghaladó földtulajdonának, a rajta lévő épületeknek, az élő és holt leltárnak az elkobzását. Ezeket a földeket a köztársasági elnök 12/1945-ös rendelete értelmében csak cseh, szlovák, Ül. más szláv nemzetiségű igénylőknek utalhatták ki. A kassai kormányprogram megvalósításának a jegyében adta ki a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 24-én a 44/1945. számú rendeletét, amely szerint azonnali hatállyal el kell bocsátani az állásukból a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat. Május 31-től leállították a magyar nemzetiségű nyugalmazott közalkalmazottak, az özvegyek, az árvák nyugdíjának és kegydíjának a folyósítását. Ugyanezt a bánásmódot a magánalkalmazottak esetében a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. június 3-i rendelete írta elő. Az indoklás mindkét esetben: „Magyar nemzetiség”. A szlovákiai magyar kisebbség általános jogfosztását az 1945. augusztus 2- án aláírt 33/1945-ös elnöki rendelet mondta ki. A rendelet megfosztotta a magvar őslakosságot a csehszlovák állampolgárságától, s így idegenekké, hontalanokká tette őket őseik földjén. Mint hontalanokkal a 333/1939-es (a fasiszta Szlovák Állam törvénye) idegenrendészeti törvény alapján az állam szabadon rendelkezett velük. A vagyonukkal és személyükkel egyaránt. A magyar értelmiséget, a köz- és magánalkalmazottakat már megfosztották
