Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Rákos Péter: „Elég fiatalon lett nyolcvanéves"

64

Köszöntjük Turezel Lajost ^.születésnapján

„Elég fiatalon lett nyolcvanéves”

Turezel Lajos köszöntése

Két jelentős évfordulóra kért tőlünk írást az Irodalmi Szemle. Az elsőt, a Fábry-centenáriumot átugortam, nemcsak mert balszerencsés körülményeim folytán akadályoztatva voltam, hanem tisztán egyéni megfontolásból is. Mindenkiről mindig iehet újat mondani, én azonban már annyiszor rögzítettem írásba Fábryhoz való viszonyulásomat, hogy érzésem szerint semmi újat sem tudtam volna mondani.

Ellenben nem szeretnék ezúttal sem hiányozni ott, ahol Turezel Lajost köszöntik, nem az évszám kerekdedsége okán (a tízes számrendszer e szeszélyeiről mindig is fitymálva nyilatkoztam), hiszen volt enéiküi is elég alkalom poharat emelni rá, baráti örömmel méltányolni, amikor jót és szépet írt, vagy amikor kitüntetés érte. Van itt azonban egy bökkenő is: Turezel Lajosról, ki többek között éppen Fábry igazát, igazait is gonddal gondozta, éppúgy elmondható, hogy bizonyára lehetne róla mindig valami újat mondani, csakhogy én róla sem tudok, nem is szándékozom újat mondani.

Ezért, módszeres megfontolásból, a jubileumi tisztelgésnek egy — merem állítani, hogy tüntetőén egyedülálló, de egyben szinte bizonyító erejű — műfajához folyamodom, a beheiyettesítési módszerhez, az ismétlés — e rég bevett művészi eljárás — egy rafinált formájához, azonnal és erélyesen elutasítva még árnyékát is az esetleges gyanúnak, hogy ezt holmi kényelmi okokból teszem.

Tehát lássuk csak:

Ha azt írtam tíz évvel ezelőtt „Turezel Lajosról és hozzá” c. írásomban (Irodalmi Szemle, 1987/7. sz., 684—685. o.), hogy „maga a szám, a hetvenes, illő respektusra kötelez”, kérném ide behelyettesíteni, hogy a nyolcvanas, értelemszerűen, még nagyobb respektusra kötelez, s ha azt találtam hozzáfűzni, hogy „elég fiatalon lett hetvenéves”, tessék ehhez is hozzácsapni még tízet. Különben érvényes.

Ha azt írtam, hogy harminc-egynéhány esztendeje ismerem Turezel tanár urat, hát bizony ezt is módosítani kell: van már annak több mint negyven esztendeje is. Az idő hogy eljár! S ha azt írtam, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom, melynek Turezel Lajos cseh nyelvterületen úttörő ismertetője volt, igen lassan és nehézkesen jut el idáig, s hogy csak mostanában kezdenek mutatkozni biztatóbb perspektívák, ezt még kevésbé hagyhatjuk korrigálatlanui: az elmúlt tíz év alatt történt azért egy s más, nincs már Csehszlovákia, s ünne- peltünket is, ím, emigránsként köszöntőm: a szlovákiai magyar irodalom számára formálisan immár a Cseh Köztársaság is külföld, hátha ennek idővel még hasznát is veszi. Hanem amit ott a perspektívákról jegyeztem meg akkoron, azt hagyjuk változatlanul. Tájainkon a perspektívák legjellemzőbb tulajdonsága, hogy kezdenek mutatkozni.