Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Egy tartalmas élet margójára
Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján 53 tározták meg”. Ezeknek a sajátos, a polgári köztársaság társadalmi és politikai viszonyai által determinált körülményeknek, összefüggéseknek fejlődési feltételeknek feltárására vállalkozott Turczel Lajos. A Két kor mezsgyéjén címen, 1967-ben megjelenő művet a kritika osztatlan elismeréssel fogadta. Méltatói közül többen a csehszlovákiai magyar tudományos gondolkodás és kutatói szorgalom legnagyobb eredményét üdvözölték benne. Ez az egyedülálló, méreteiben is impozáns mű rászolgált az elismerésre. Szerzője tudományos alapossággal feltérképezte a polgári köztársaság 1918 és 1938 közötti szakaszának irodalmi-kulturális feltételeit. Imponáló adatbőséggel, értékelő kommentárok kíséretében beszámol a kisebbségi önvédelem politikai-világnézeti formáiról, az iskolarendszerről, az irodalmi és tudományos élet fejlődési körülményeiről, a művészetek helyzetéről, az iskolán kívüli népművelésről, az ifjúsági mozgalmakról, a sajtó mozgalmas történetéről stb. Mindezek tüzetes feltárása, rendszerezése, értékelése nélkül nem lenne kialakítható irodalmunk fejlődésének összefoglaló története, objektív mérlege. Turczel ezzel a művével szinte egyedül teremtette meg a régóta hiányolt irodalomtörténeti szintézis egyik döntő feltételét. Művének forrásértékét fokozza a több mint száz könyvoldalt felölelő jegyzetapparátus. A monográfia impozáns méretei, a feltárt anyag bősége sem jelentette azonban az anyag teljes feldolgozását. Egyes témakörei további kutatást igényeltek, most már hangsúlyozottan irodalom- és műközpontú megközelítéssel. Könyve megjelenése óta Turczel Lajos ilyen jellegű kutatásokat folytat. Munkásságának folyamatosságát, céltudatosságát és irodalomtörténeti jelentőségét műfajtörténeti fejlődésrajzok, egyes irodalmi jelenségek hátterét és jellegét megvilágító tanulmányok, sajtótörténeti kismonográfiák és kapcsolattörténeti összefoglalások jelzik. Eredményeinek legjavát vaskos kötetek őrzik (Portrék és fejlődésképek, 1977; Hiányzó fejezetek, 1982; Tanulmányok és emlékezések, 1987). Az utóbb említett kötet írásainak legtöbbjén is a feltáró és hagyományőrző szándék dominál, de néhány eltérő sajátosságot is észlelhetünk. A szlovákiai magyar irodalom története kútfőjének is felfogható két riport (Rengeteg rejtett szellemi tartalékunk van, Küldetés és szolgálat) mellett szubjektív emlékezéseket is besorolt a szerző. A gyermekkorra, a szülőföldre és nyelvére, az első irodalmi próbálkozásokra, a szellemi öntudatosodás éveire az emlékezés fényét vetítő írásokat a líra melege hatja át. Irodalmunk tudós kutatója azonban önéletrajzi vonatkozásainak feltárásával is tud általános érvényű dolgokat mondani. Vallomásait mégsem a csupán konkrét mondanivaló, a sok néprajzi, szociográfiai, történelmi és egyéb adalék, hanem a megírás jellege, a nem csekély leíró és ábrázoló készség teszi élvezetes olvasmánnyá. Turczel Lajos az 1989-es politikai fordulat után is töretlen lendülettel folytatja kutatómunkáját, s a könyvkiadás súlyos nehézségei ellenére is értékes műveket jelentetett meg. A legnagyobb feltűnést egy sporttörténeti monográfiával keltette, amelyben mintegy a Két kor mezsgyéjén című művét egészíti