Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Egy tartalmas élet margójára

Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján 53 tározták meg”. Ezeknek a sajátos, a polgári köztársaság társadalmi és politikai viszonyai által determinált körülményeknek, összefüggéseknek fejlődési fel­tételeknek feltárására vállalkozott Turczel Lajos. A Két kor mezsgyéjén címen, 1967-ben megjelenő művet a kritika osztatlan elismeréssel fogadta. Méltatói közül többen a csehszlovákiai magyar tudo­mányos gondolkodás és kutatói szorgalom legnagyobb eredményét üdvözöl­ték benne. Ez az egyedülálló, méreteiben is impozáns mű rászolgált az elismerésre. Szerzője tudományos alapossággal feltérképezte a polgári köztár­saság 1918 és 1938 közötti szakaszának irodalmi-kulturális feltételeit. Imponáló adatbőséggel, értékelő kommentárok kíséretében beszámol a kisebbségi ön­védelem politikai-világnézeti formáiról, az iskolarendszerről, az irodalmi és tudományos élet fejlődési körülményeiről, a művészetek helyzetéről, az isko­lán kívüli népművelésről, az ifjúsági mozgalmakról, a sajtó mozgalmas törté­netéről stb. Mindezek tüzetes feltárása, rendszerezése, értékelése nélkül nem lenne ki­alakítható irodalmunk fejlődésének összefoglaló története, objektív mérlege. Turczel ezzel a művével szinte egyedül teremtette meg a régóta hiányolt iro­dalomtörténeti szintézis egyik döntő feltételét. Művének forrásértékét fokoz­za a több mint száz könyvoldalt felölelő jegyzetapparátus. A monográfia impozáns méretei, a feltárt anyag bősége sem jelentette azonban az anyag teljes feldolgozását. Egyes témakörei további kutatást igé­nyeltek, most már hangsúlyozottan irodalom- és műközpontú megközelítés­sel. Könyve megjelenése óta Turczel Lajos ilyen jellegű kutatásokat folytat. Munkásságának folyamatosságát, céltudatosságát és irodalomtörténeti jelentő­ségét műfajtörténeti fejlődésrajzok, egyes irodalmi jelenségek hátterét és jelle­gét megvilágító tanulmányok, sajtótörténeti kismonográfiák és kapcsolattörténeti összefoglalások jelzik. Eredményeinek legjavát vaskos köte­tek őrzik (Portrék és fejlődésképek, 1977; Hiányzó fejezetek, 1982; Tanul­mányok és emlékezések, 1987). Az utóbb említett kötet írásainak legtöbbjén is a feltáró és hagyományőrző szándék dominál, de néhány eltérő sajátosságot is észlelhetünk. A szlovákiai magyar irodalom története kútfőjének is felfogható két riport (Rengeteg rej­tett szellemi tartalékunk van, Küldetés és szolgálat) mellett szubjektív emlé­kezéseket is besorolt a szerző. A gyermekkorra, a szülőföldre és nyelvére, az első irodalmi próbálkozásokra, a szellemi öntudatosodás éveire az emlékezés fényét vetítő írásokat a líra melege hatja át. Irodalmunk tudós kutatója azon­ban önéletrajzi vonatkozásainak feltárásával is tud általános érvényű dolgo­kat mondani. Vallomásait mégsem a csupán konkrét mondanivaló, a sok néprajzi, szociográfiai, történelmi és egyéb adalék, hanem a megírás jellege, a nem csekély leíró és ábrázoló készség teszi élvezetes olvasmánnyá. Turczel Lajos az 1989-es politikai fordulat után is töretlen lendülettel foly­tatja kutatómunkáját, s a könyvkiadás súlyos nehézségei ellenére is értékes műveket jelentetett meg. A legnagyobb feltűnést egy sporttörténeti monográ­fiával keltette, amelyben mintegy a Két kor mezsgyéjén című művét egészíti

Next

/
Thumbnails
Contents