Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Egy tartalmas élet margójára
50 Köszöntjük Turczel Lajost 8Q.születésnapján kiai magyar irodalommal hivatásszerűen foglalkozunk, szinte nap mint nap meríteni kényszerülünk. Meggyőződésem, hogy kevés olyan kérdése lehet a nemzetiségi irodalmunknak, főként a két háború közötti időszak irodalmának, amelyre Turczel Lajos munkásságát megkerülve érdemi választ lehet adni. Tanulmányaival, kritikusi és irodalomtörténeti tevékenységének eredményeivel ugyan vitatkozhatunk, de tudományos munkásságának végső summája nem szorul korrekcióra. Sohasem a divat vagy a napi politika változó hullámveréséhez igazította véleményét, a mélyebb összefüggések érdekelték, irodalomszemléletét széles elméleti alapon bontakoztatta ki. Pedig pályakezdésének körülményei nem kedveztek későbbi hivatásának. Nagy kerülőkkel, az optimális korhatáron túl érkezett az irodalomba. Eredetileg jogi pályára készült, de irodalomszeretete, olvasnivágyása páyamódosításra késztette. Diákkorában szépírói ambíciókat is melengetett, de kritikai érzéke, társadalmi felelősségérzete, nemzetiségi helyzettudata a tudományos és közírói tevékenység felé orientálta. Ápolni és terjeszteni kívánta az irodalmat. A jogi diplomához tanári diplomát is szerzett, hogy belső hajlamainak, alkati adottságainak kedvezőbb körülményeket teremthessen. Oktatói-nevelői munkássága a legfelsőbb fokon bontakozott ki a legeredményesebben, a magyar szakos tanárok generációi őrzik tevékenysége eredményeit. Életművének leginkább időtálló része azonban kritikusi, irodalomtörténeti és kultúrtörténeti munkássága, kutatói tevékenysége. Először szenvedélyes olvasóként, lelkes és értő irodalombarátként szólalt meg. Olvasmányélményeit formálta esszékké, tanumányokká. Pályakezdő írásai jelzik, hogy irodalmi érdeklődését jelentősen alakította az örök emberi értékekbe, a haladásba vetett hite. A társadalmi haladás kezdeményezőire figyelt, az etikus-humanista magatartásra keresett példát és bátorítást az irodalomban. A különféle évfordulók, irodalmi-kulturális események kapcsán írt cikkei, emlékező-értékelő tanulmányai az emberi haladás és felemelkedés, a szabadság eszméinek harcos művészeit, úttörőit idézik. A világirodalomból Swift, Cervantes, Whitman, Chevalier stb. nevével, a magyar irodalomból Tömörkény, Csokonai, Arany János és mások nevével találkozhatunk írásaiban. Életművük emberi értékeit, haladó tartalmait, a társadalmi prosperitást szolgáló üzenetét, nem fakuló művészi értékeit igyekszik a korabeli olvasóhoz közvetíteni. A kulturális hagyományok ébresztésében, az olvasóközönség tájékoztatásában már az ötvenes évek elején felzárkózott az idősebb generáció tagjai mellé. Fábry, Sas, Egri mellett egyre nagyobb arányban és súllyal vett részt nemzetiségi kulturális életünk és irodalmunk fejlesztésében, az igényes olvasóközönség nevelésében, tájékoztatásában. Különösen idősebb tanártársa, Sas Andor közelsége lehetett rá inspiráló hatással. Talán az ő nyomdokaiba lépett, mikor felfigyelt a klasszikus szlovák irodalom képviselőire. Kukuéínnak, a szlovák realizmus úttörőjének művében pl. a történelem mozgásának visszatükröződését vizsgálta, Jesenský kiemelkedő regényét elemezve az író nihilizmusára, kiábrándultságára mutat rá, amelyet az életmű későbbi eredményei semlegesítettek (A társadalomkritika és
