Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Németh Zoltán: Egy elfelejtett íróm

Száz éve született FÄBRY ZOLTÁN

47

tudom, Stősz, Mecenzéf, ott még ma is vannak németek, azért volt-e olyan hideg, vagy csak mert húsz éve nem fűtöttek be, nem tudom, hideg, tiszta szellem, az uralkodott az elhagyatott falak közt.

És azért ne felejtsük, azért ez a Fábry elég naiv figura volt, de én ezt most pontosítanám, nem volt más fegyvere, mint hogy naiv legyen, ő azért igenis a németes, hideg, tiszta szellemével tudta, miről szól a játék, legalábbis egy idő után, és mégis, az írásai, szóval naivak és akarjtosak, felvidéki aktivizmus, vox hunuria, olyan isteni ige, majd testté válik a szó, a semmiből megteremtjük az újat, erre az újra volt ráruházva aztán az a szerep, hogy igaz legyen, meg cél legyen, meg vezessen a nem tudom, hová. Mit mondjak, hát ez eléggé ott lógott a levegőben, na aztán Fábry még jól átpolitizálta, így aztán olyan hideg jégkocka lett belőle, hogy ez már mai toroknak szinte lenyelhetetlen.

Fábryt bele kell tenni az irodalomtörténet limonádéjába, kicsit kevergetni, s mindjárt „jobban” néz ki, belevegyül a nedűbe, kitölti a neki szánt teret, árnyalja, pontosabban lesz egy olyan ásványvíz íze, mint a stószi forrásoknak. Elnézem ezt a hős embert, száraz kis testével, csontos arcában akaratos szemek, összeszorított ajkak, az álla kissé előreáll, nagyon tudatos így ez az egész, valószínűleg sokkal többet tudhatott, mint mi valaha is tudni fogunk, csak máshogy, és ez a hogyan, ez lesz mindnyájunk végzete. Nem jó helyre született Fábry, ezt jól leolvashatjuk arcáról, de kitartott, és mivel az utolsó évtizedeiben, ahogy sokan érezhették, valami (baloldali) harmadik utas lett, a többivel együtt, elszórva kelet és nyugat közé: The Waste Land,

Hát így lett ez az én írásom is ilyen harmadik típusú találkozás.

De azért nem biztos, hogy értem én Fábryt. Jól ki van találva ez. Azóta nemigen találkoztam Fábryval (ja igen, van egy Rudolf nevezetű, ékezethiányos, azt végigolvastam tinédzserkoromban, a gyengébbek kedvéért: szürrealista szlovák költő), (meg most jut eszembe, szülőfalumban is van egy Fábry család, de ők szlovákba íratták a gyerekeiket, úgyhogy a kapcsolat minimális), már nem nagyon álmodok róla, esetleg olyat, hogy elfelejtem. De nekem így is jó, gondolom Fábrynak is.

Lehet.

Egyébként, egyébként lehet, hogy nem is a Fábry Zoltán a legnagyobb szlovákiai magyar író, hanem Grendel, Grendel Lajos. Lehet. Lehet, hogy valaki más.

ÍÉs most visszatérek Kukorellyhez, bár csak egy a kedvenceim közül, de azért elmegy, mert ő is a legjobb, csak azért mondom, hogy tudni lehessen, mitől ilyen csapnivaló (csapnivalóan koppintott) a stílusom.]

Lehet, hogy nincs is.

Németh Zoltán