Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - SZEMTŐL SZEMBEN - Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával
Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával magyar kiegyezést elősegítendő mit és hogyan kellene csinálnunk, és mindig ugyanott kötöttem ki. Közvetíteni önmagunkat, határon inneni és határon odaáti szépirodalmi és társadalomtudományi művek révén megismertetni a szlováksággal azt, hogyan gondolkodunk róluk, önmagunkról, helyünkről — közös helyünkről! — a világban. Tény, hogy az integrációnak kölcsönösnek, kétirányúnak kell lennie, de szemrehányást nem igazán tehetünk a szlovákoknak, hogy szellemi termékeink kiadására nem igazán fordítanak pénzt és energiát, amikor mi sem teszünk meg mindent önmagunk megismertetése érdekében. Lajossal, Grendellel megbeszéltem például egy ilyen, a szlovákiai magyar prózát és esszéirodalmat bemutató könyvsorozat összeállítását, de ha hiszed, ha nem, ehhez Budapesten nehezebb pénzt szerezni, mint egy részben összeollózott, részben átírt, egyébként kutya fülét sem érő, mert tudománytalan falumonográfiához. De nem mondok le erről a sorozatról, s csak öröröm- re szolgál, ha szlovák barátaink, köztük lévai barátunk, Kertész-Bagala megelőz bennünket, aki a közeljövőben Grendel elbeszéléseit készül megjelentetni, s tervei közt szerepel egy Talamon- és egy Győry Attila-kötet is. Tehát nem vagyunk egyedi eset, hál’ isten. • Szlovák szerzők műveit is megjelentetitek. — Ez az érem másik oldala. A kételkedők megnyugtatására, az Edícia Domino sorozatunkban eddig megjelentek közöl egyetlen szlovák szerző — Juraj Špitzer, Rudolf Chmel, František Mikloško, Peter Zajac, František Šebej —, miként a kéziratát nemrég leadott Miroslav Kusý, Jan Carnogurský és Martin Bútora sem feledkezik meg tanulmánykötetében a magyarkérdésről, a szlovák-szlovákiai magyar együttélés problémaköréről. Mindenesetre abban, hogy ezek a jelentős szlovák személyiségek és közírók egy pozsonyi magyar könyvkiadóra bízták kéziratuk megjelentetését, többet látok puszta gesztusnál. Természetesen egy ilyen szlovák-szlovákiai magyar párbeszéd könnyen rejtett monológgá torzulna, ha a szemben ülők csupán az állandó egyetértés tükröztetésére, és eszközként használnák a másikat. Én e sorozatban megjelenő valamennyi szerzővel órák hosszú sorát beszélgettem át, s állíthatom, közös bennünk a sorstalanuló történelem káoszának érzékelése, és a törekvés, hogy a kiúttalanság és a kompromisszumhiány egyre tekervényesebb indái közt kitapogassuk az együttes, a közös sors esélyét. Tudatosítottuk, hogy a közös gyanúsítgatásokat, a kölcsönös hitelvesztések sorát egyedül a közös munka, a szellemi együttélés képes felülírni. Az ember nem azért van, hogy okokat kreáljon; az ember azért van, hogy éljen, nem többért, nem kevesebbért. S ha már az életet ajándékba kapta, senkitől se tűrje, magától Istentől se, hogy továbbra is nyelveink különbözősége okán büntessen minket. Ausch- witzet túlélt komputeres századunknak talán ez lehetne az egyik legfontosabb üzenete az élet legtörékenyebb alanyi tényezője, a lelkiismeret mögé — ahová racionális fogalmainkkal képtelenek vagyunk érthető válaszokat indukáló kérdéseket küldeni. Az élet rögzíthetetlen természetű, egyedül a lelkiis
