Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Duba Gyula: Volt köztünk egy európai
22 Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN egésze nyer vele: egy fontos koronatanú eldöntheti a per menetét... Az idézet az író magányában maga a nélkülözhetetlenség. Itt az idézet keresett, áhított, megbecsült társ és felmérhetetlen segítség: eligazító útjelző. Az idézet a magányban a világ jelenléte...” A témát követő szerzői figyelem homogénná teszi a tartalmat, s ez bizonyos monotóniát eredményez. Bárhol mélyedünk a szövegbe, mindig ugyanazzal az anyaggal találkozunk. Ugyanakkor a mozaikszerű tabló, apró részleteiben, gondolatcserepeiben mégis változatos és tarkán sokrétű, állandóan, dinamikusan hullámzik. Ilyen dinamikus monotónia a Száz év magányra is jellemző! Az Európa elrablásában a megidézett eszmék tettekké válnak, benső energiájuk és önmozgásuk révén komor, drámai, sőt tragikus „mesévé” szerveződnek. Az európai tudat és közép-európai történelem cselekményévé válnak. Mozgásterük egyidejűség, sajátos téridő. A korabeli Németországot az író nem Anglia és Franciaország mellé sorolja. Nem a humánus Nyugathoz, hanem a porosz junkerek katonaszelleme okán Közép-Eu- rópához. Még nem polgári állam! Angliát ipari fejlődése tette polgárrá, Franciaországot forradalma, s mindkettőt humanizmusa. Németország kultúrája ellenére félfeudális élettér, akár Közép-Európa. Közéletét, fejlődését és hatalmi törekvéseit elmaradott nemesség és önző, korlátolt földbirtokos osztály határozza meg. Stószi magányából, a világra-nyitott egyedüllétből következik, hogy a valóságot és közéletet az írásbeliség és kultúra közvetítésével érzékeli. Lelki gyermeke és fegyvere, szellemi erőinek forrása: a gondolat! A jelenségeket és tényeket kulturális vetületűk révén közelíti meg, az emberiség mozgása és történelmi sorsa szellemi művekben és gondolkodási folyamatokban nyilvánul meg számára. Filozófus alkata minden írásában uralkodó erő. Fábry par excellence gondolkodó, lírai egyénisége és gyakran romantikus szenvedélyessége ellenére — bölcselő! Gazdasági felismerésekre nincs érzéke, „tehát nem lehetek marxista?” — teszi fel Üresjárat című naplójában a kérdést. A művészetek mindenkori világképe és az irodalom valóságfeltáró értékei oly sokoldalú és gazdag ismeretanyaggal látták el, amelyekből megbízhatóan és pontosan ismerte és mutatta fel az emberiség történelmének ellentmondásait és létének esélyeit. Az Európa elrablását a harmadik viágháború lehetőségének félelmetes árnya, az atomrobbanás pokoli gombája árnyékolja. Felismeréseit és következtetéseit nem újabb elméletek és elvont tanulságok érdekében vonja le. Jellemzője, hogy igazságai életesek, nem elvont minőségek, sem az élet felett a magasban, emberfeletti transzcendenciákban szárnyaló absztrakciók, hanem nagyon is gyakorlatias értékek. Erre a tényre, közös dolgainkról lévén szó, az Üresjáratban figyelhetünk fel meggyőzően. Fábryt mindig nehéz volt minősíteni. Nem fér egyenruhába, kibújik a sablonokból Többrétű, mint a sarkalatos jelenségek. Publicista, kritikus, esztéta, esszéíró? Az Európa elrablásában bölcseleti szépíró, az élet filozófusa! Az Európa elrablása - alapm X Korszakváltások természetrajza és diktatúrák leleplezője, a hatalom negatív kézikönyve. Ezért ma is sokatmondó és segítőkész. A végzet —- a politika!, mondta volt Napóleon Goethének, nos, erről
