Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - ARCOK ÉS MŰVEK - Erdélyi Erzsébet — Nobel Iván: A túlélés esélyei
Erdélyi Erzsébet — Nobel Iván akiknek az a foglalkozásuk, hogy magyarok... Én a kísérletezést tartom fontosnak. ” Zalabai Zsigmond megfelelő határozottsággal, ugyanakkor kellő türelemmel békíti össze a szélsőségeket: „...jottányit sem vagyok hajlandó engedni abból, hogy az író, bár gondolkozzék népben, nemzetben, és művei révén formálja a közösségi tudatot, ám az irodalmat mégiscsak irodalomként, a maga saját esztétikai törvényeinek megfelelően kell megvédenie. Tehát a szlovákiai magyar írónak kijáró jelzők a következő sorrendben kellene, hogy álljanak: nem szlovákiai magyar és író, hanem író és magyar és azon belül — történetesen, mert a sorsa úgy hozta — szlovákiai. De megméretése az egyetemes magyar irodalom értékrendszerén belül legyen, sőt azon túlmenően a közép-európaiság, európaiság vagy az íróság legáltalánosabb — a nemzetiségeket nem ismerő — kritériuma szerint. Mert az esztétika végül is egyetemes, szlovákiai magyra esztétika nincs.” Összefoglalva gondolatainkat megállapíthatjuk: a határon túli magyar irodalom — akár keleten, akár nyugaton született meg — jelentős értékeket képvisel az egész magyarság számára. Sajátos témavilágával, színeivel, hangulataival különbözhet területenként egymástól és a határon belülitől, de esztétikai színvonalát tekintve nem: ahogyan Gál Sándor mondta: „Az irodalom vagy jó, vagy nem irodalom." Az azonban tény — s ezt is Gál Sándor fogalmazta meg számunkra: hogy ha egy nyelv devalválódik, konyhába szorított nyelvvé válik, az anyanyelvi tudat is leépül, s ezzel együtt devalválódnak azok az értékek is, amelyek egy nemzetet nemzetként összetarthatnak. A különböző szekértáborok frontvonalai helyett az anyanyelv védőbástyáinak kiépítésével még menthető lenne számos értékünk..
