Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban
FÓRUM lentős számú szlovákság volt található még Budapest környékén is, különösen a Pilis hegységben élők őrizték meg nyelvüket, kultúrájukat. A következő táblázatból kiolvashatjuk, hogy a szlovákság társadalmi szerkezete és urbanizáltsága hogyan alakult a XX. század első felében. V. táblázat Szlovák anyanyelvű lakosság a trianoni Magyarországon törvényhatóságok szerint (fő) Budapest 1910 20 359 2,8% 1920 14 014 1,5% 1930 7 764 0,8% 1941 3 476 0,3% A 10 törvényhatósági jogú város 1910 2 381 0,4% 1920 1 701 0,4% 1930 866 0,1% 1941 733 0,1% Megyei városok 1910 34 873 4,1% 1920 29 837 2,7% 1930 23 284 2,0% 1941 19 603 1,5% Községek 1910 107 624 2,3% 1920 96 366 1,9% 1930 72 905 1,3% 1941 52 108 1,3% (9.) A magyarországi szlovákság, mivel a török hódoltság utáni honfoglalása után fontos mezővárosokat alapított, meglehetősen urbanizált népesség volt. Foglalkozási szerkezete, műveltségi viszonyai egyaránt közel álltak a magyarságéhoz. Mivel közéjük települve vegyesen éltek, s még a vallásuk is hasonló, elsősorban katolikus, s kisebb részben evangélikus volt. mint a többségi nemzeté, s már igen korán, a XVIII. században megindult összeolvadásuk a ma
