Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Vadkerty Katalin: A belső telepítés Szlovákiában (1945—1949)

FÓRUM

VADKERTY KATALIN

A belső telepítés Szlovákiában

(1945—1949)

A második világháború után a régi határai között megújult Csehszlovák Köztársaság kormányának 1945. április 5-én Kassán kihirdetett programja szerint az új köztársaság nemzetállam lesz, a csehek, a szlovákok és más szláv nemzetiségűek állama, ahol nincs helye az „idegeneknek”, vagyis a németeknek és a magyaroknak. A nemzetállam megteremtése kb. 3 millió német és közel hatszázezer magyar kitoloncolását jelentette. A Szovjetunió támogatását bíró csehszlovák kormány — a többi győztes nagyhatalom megnyerésében reménykedve — a döntésüket megelőzve kihirdette a németek és a magyarok kollektív bűnösségét, és sorozatban hagyta jóvá az emberi és állampolgári jogaikat korlátozó törvényeit. Ezekkel akarta megalapozni a kitoloncolásukat.

A köztársaság nem szláv nemzetiségeit kitoloncolásuk előtt megfosztották a létfenntartásukat biztosító földbirtokaiktól, gazdaságaiktól, üzemeiktől, üzleteiktől, műhelyeiktől. A kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács kiemelten figyelte a földtulajdon és a mezőgazdasági termelés folyamatosságát biztosító felszerelt gazdaságok elkobzását. A németek és a magyarok földbirtoka ellem első támadás az 5/1945. elnöki rendelet (május 19.), amelyet Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Tanács rendeleteinek egész sora követett.2

Az elkobzott gazdaságok nem maradhattak „üresen”, ezért a kormány elhatározta. hogy az állami tulajdonba vett német és magyar gazdaságokat új tulajdonosoknak utalja ki. A köztársasági elnök 1945. július 17-i 27/1945. rendelete értelmében ezeket a gazdaságokat csak szláv nemzetiségű személyeknek utalhatják ki. A megvalósítás érdekeit célozza a belső telepítések egységes irányítását megfogalmazó 28/1945. elnöki rendelet, amely kimondja, hogy „a belső telepítés azoknak a különleges határozatoknak az összessége, amelyek lehetővé teszik az egész határövezet visszaadását az ősi szláv elemnek". Ennek érdekében „a kitoloncolt németek és magyarok gazdaságait, házait, minden ingó és ingatlan vagyonát állami és nemzeti szempontból megbízható cseh, morva és szlovák nemzetiségű”, a kolonizálást önként kérőknek utalják ki, akik kezdetben a vagyonoknak csak kezelői, de később tulajdonosai lesznek.3

A betelepítés egységes megvalósítása az új hivatalok feladata lett. A 27/1945. elnöki rendelet az „idegenek”eltávolításával, birtokaik betelepítésével az újonnan megszervezett Telepítési Hivatalt bízta meg. A csehországi és a szlovákiai feladatok eltérő volta alapján a hivatalnak két jogilag önálló része volt. A cseh országrészekben illetékes hivatal Prágában, a Szlovákiában illetékes Pozsonyban székelt. Munkájukat a kormány által kinevezett Központi Betelepítési Bizottság felügyelte.

A Csehszlovák Köztársaság német és magyar etnikai területeinek elszlávosí-