Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - MŰVÉSZET - Kubička Kucsera Klára: Párbeszéd a Holddal
Kubická Kucsera Klára Ez a végletesen szubjektív számadás megdöbbentő és felszabadító általánosításokra vezet, informálni akarja az együttérzőket, riasztani a közömbösöket. A kontaktus még nem zavartalan a művész és kora között, de hát a harmóniateremtés nem tűri a sematikus eljárást. A mind monumentálisabbá épülő életmű viszont imponáló arányaival, gondolati igényességével, már kiteljesedése közben is lenyűgözi a művészet barátait.” Pogány O. Gábor művészettörténész, az MNG igazgatója (Részlet a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás katalógusából, 1971.) „A pedáns önuralom évei után, amikor a kifejező elemek — főleg a színek — a témának voltak alárendelve, mindeddig visszafojtott, spontánul kirobbanó temperamentum szabadul fel a művészben. Szabó rögtönző jellegű tehetségének megfelel ez az alkotó módszer — a tulajdonképpeni téma (mely választás az előre nehezen meghatározható formai sejtések lehetőségeiből) az alkotás gyors folyamatában alakul ki. (...) Próbáljuk „elolvasni” utolsó stilizált önarcképét az 1971—72 évekből — a „Festő”-t, az „Akasztott festő”-t vagy „Azt, aki már csak a Holddal beszélget”. Mindent megtalálunk bennük. Felkorbácsolt szenzibilitást, a magány poézisét, melyet fiatal évei óta hordott magában, képzeletdús és szimbolikus gondolkodásmódot, elragadtatását a Földdel és a Hold Népével (a negyvenes és ötvenes évek óta) és a szín és festészeti módszerek egyéni, a hatvanas években kifejlesztett mesteri tudását.” Strauss Tamás művészettörténész, kassai származású, ma Kölnben él. (Részlet a Szlovák Nemzeti Galériában tervezett kiállítás katalógusának kéziratából. A kiállítás nem valósult meg. 1973—74.) Aki már csak a Holddal beszélget. 1971