Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Cselényi László: androméda-köd (versmontázs)
androméda-köd Crss tókón ragad az erdő üóJdJe herődes e/őtt szűz futó mélának v én t este van nyug a/om görcs qjánfott a tiszta s*e« krttllcdja hurokban született ■ - -'v'-.i::'. aranyeres a m t; ' - Icerť 3látt a li^at^rt«ör= Horcfa te voltál vezére minden zarándoknak jz ód ab tkarbán at öftemény túske\£gyiokeietes nany eképzeled ígymeneteitek ők is hogy irigyeljük a csillagok fényes tét votia tágas mez Okét no ocxncxia oe a nap fényien n^zd ott a venusz hogyan tündököl így szorongtak a varkapuk előtt oroke érdek oromé temérdek 444 mit csináŕnaka töDDiek nering nang krump/i és Darom barűott tarom v^reD hitek a ra/védőn azok csak ott csak ott kacagnak mindig istenben se magadban vermes csikó rémes teve mrt csina/naka tODDiek bekerített horrtok csont-kozony a g&kam rak koz ott menete lök kel szüzessége habjaiban es pan cei az uraköejöaek a mez óra a szakacsnétüretmeoen von mar mezben Indulóra mars megy csatába így tolongtak e képzett kép vasäban nyúlik benne keservesen könnyebb csontok sziklái közt az emlékezés szerpentinjei kanyarognak véletlenül két szó ha összejátszik
