Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - Cselényi László: androméda-köd (versmontázs)

sona meg eza ľa/u Pat t

rrinaen ami čg tízten érc é

nekeíe korra kara

félelem tudom Jól tudod h

iszen nem a világ

ezt az éneket kefélnip ke fein kék

mage«árvfehö tanorra ny

akaimazon szelepe csaietek

naoos [üDenszenoereg a rrnps n

e Haragudj azért hogy amikor Jöt tel

szaszunJ oav/dsno/az Qs magyar e

pcsz no/szedje össze cserepekből

nem tudtalak várni de beláthatod hogy

közeleg a nyär cenervonacjs

akaimazott szelepe csaietek

infravörös pép ki/ocsaii

kefélni szopni pérzani s vaaha rrör úgyem/ekszem

elérhetetlen vége bank m

égiscsalt Indiák

megszü/ettetek s

zakaszonkénr ribanc lakik

közei éden tört es rut as

C

selényi László

v/ťw te vjgjr 'az e/sű /(/ O en nem r csa/ôrtott mert čn csupán egyOen csj/útffctm s/e űennem meg- fogat/tam a t/zszereseA

CSct/0t///<

///7rfai/yfai a

rtérto- ŕ/ŕ/ť*7