Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Rácz Olivér: Blank, a kékfestő
Rácz Olivér De Mirát ez sem nyugtatta meg tökéletesen. Korántsem volt annyira derűlátó, mint Blank. — Biztos benne, hogy beválik? — Miért ne válna be? — Azt mondtad, a legtöbb helyen már a bejáratnál táblák vannak. Figyelmeztető táblák... Hogy izéket meg színes bőrűeket nem vesznek fel... — Tévedés. A legtöbb táblán az áll, hogy zsidókat, balkáni emigránsokat és négereket nem vesznek fel. Fekete bőrűeket. Nem diszkrimináció — mondta gúnyosan fanyalogva. — Ezek mindenre gondolnak. A felsoroltak számára egyszerűen betelt a kvóta. Igazságosan kell betölteni a munkahelyeket. Csakhogy én nem vagyok fekete. Én — kék bőrszínű vagyok. Ezek ellen nincsenek táblák. Szia. A gyár bejárata előtt — Egyesült Mezőgazdasági Gépgyár —, amely valójában titkos fegyvergyár volt, de ez Biankót nem érdekelte különösebben, azért mindenesetre gondosan végigböngészte a figyelmeztető táblákat: „Idült betegségben szenvedő rokkantakat...” Nem érdekes. Tovább. „AIDS-fertőzötte- ket...” Nuku. Tovább. Aha, itt van: „Nem faji megkülönböztetés miatt, de a felvételi kulcs sajnálatos kimerítése folytán: izraeli és palesztin származásúakat, irakiakat... néger népcsoportokhoz tartozókat” — finom megkülönböztetés és körülírás — „balkáni” — zárójelben: „török, görög, albán, román, délszláv, magyar stb.” Na lám — mormogta Blank —, nem is tudtam, hogy Magyarország is a Balkánon van... A lista végére ért: kék bőrűeket nem érintett a felsorolás. Gyerünk. A sorban a negyvenkilencedik helyre került: megszámolta az előtte állókat. Semmi vész: a selejtezés gyorsan haladt. Az emberek behajoltak egy kis ablakon — az ablak mögött ülő ürgét nem lehetett látni —, két-három kérdésre válaszoltak, és kész. Magyarázkodás, alku nem volt. Tovább! A következő! Mire a sor hat főre fogyatkozott, a Blank előtt jelentkezettekből összesen kettő előtt tárult fel a felvételi iroda folyosójára nyíló ajtó. A sorban már csak hárman maradtak. Még kettő. Egy. Blank kihúzta magát, megigazította a nyakkendőjét. (Az is kék volt, de világosabb árnyalatú: illett az ingéhez és a bőrszínéhez, amely, mellesleg, addig még a kutyának sem tűnt fel. Kék. hát kék. Az embereket a maguk gondja- baja foglakoztattaj — Neve? — Blank. F. B. Blank. Uram — fűzte hozzá sietve. — Elolvasta a figyelmeztető táblákat? — Gondosan, uram. — Nem tartozik egyik nemkívánatos kategóriába sem? — Hogyan merészelnék? — Mit mond? — Nem tartozom, uram.
