Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - Csontos Vilmos: Az én madaram (vers)

CSONTOS VILMOS

Az én madaram

Az én madaram mezei pacsirta,

Legszebb dalait az egekre írja.

Elhitette véle a teremtője:

Nincs kéz, mely onnét e dalt letörölje.

Ha meghallja ezt a dalt a barázda,

Magáról a téli bundát lerázza,

Ölében a búza magja felébred,

S növeszt aranykalászt nyárra — kenyérnek.

Dalolva ha ez a madár nem szállna, Terméketlen maradna a barázda.

A magvető, aki aratásra vár,

Döbbenve látná, hogy sivár a határ...

— Nagyon kérlek: dalolj, kedves madaram, Legyen szép vetésem, kalászos nyaram. Hirdesd, nem csalódik benned, aki vár... Hirdesd: a kikelet nélküled sivár...