Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - TALLÓZÓ - Beck Mihály: A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok

A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok sakor Svédországba menekül. 1924 és 1936 között hét alkalommal javasolták Nobel-díjra, melyet 1943-ban nyert el „a radioaktív izotópok indikátorként va­ló alkalmazásáért a kémiai kutatásban”. Az MTA 1945-ben tiszteleti tagjává vá­lasztotta. Békésy György (Budapest, 1899. VI. 3. — Honolulu, 1972. VI. 13.) A budapes­ti Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. A Postakísérleti Állomáson végezte a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen pontos kí­sérleteit, az általa kifejlesztett módszerekkel. 1939-ben átvette a Kísérleti Ter- mészettani Tanszék vezetését, de továbbra is dolgozott a Postakísérleti Állomáson. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd a Harvard Egyetemre. Élete utolsó szaka­szában a Hawai Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani Nobel-díjat 1961-ben kapta, lényegében még Budapesten végzett kísérletei alapján „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért”. Wigner Jenő (Budapest, 1902. XI. 17. — Princeton, 1995- I. 3 ) A Fasori Gim­náziumban tett érettségi után a Budapesti Műegyetemen kezdte, majd a berli­ni Technische Hochschulén folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. Itt doktorált 1925-ben. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyész- mérnökként dolgozott. Ezután németországi egyetemeken, 1930-tól pedig a princetoni egyetemen működött. Meghatározó jelentőségű volt a szerepe az atombomba kifejlesztésében. A Nobel-díjat 1963-ban kapta — Maria Goeppert Mayerrel és J. H. D. Jensennel megosztva — „az atommagok és az elemi ré­szek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetria elvek felfedezé­sével és alkalmazásával elért eredményekért”. Az MTA 1988-ban választotta tiszteleti tagjává. Gábor Dénes (Budapest, 1900. VI. 5- — London, 1979. II. 5.) Egyetemi tanul­mányait a BME-n kezdte, és 1924-ben a charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be, és itt doktorált 1927-ben. 1933-ig a Siemens-Halske, 1933 és 1948 kö­zött a British Thomson-Houtson cégnél volt kutatómérnök, 1949-től nyuga­lomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Rövidebb ideig az Egyesült Izzóval is kapcsolatban állt. Az 1971. évi Nobel-díjat „a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta. Az MTA 1964-ben válasz­totta tiszteleti tagjává. Polanyi, John Carles (Berlin, 1930. I. 23. —) Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Egyetemi tanumányait Manchesterben végezte, ezt követően ang­liai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora \z 1986. évi Nobel-díjat — D. R. Herschbachhal és Yuan T. Le- evel megosztva — „az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért nyerte el. Wiesel ľ.lie (Máramarossziget, 1928. IX. 30. —) Középiskoláit magánúton vé­gezte, de Debrecenben is vizsgázott. Családjából egyedül élte túl a deportálást. Először Párizsban telepedett le, 1963 óta amerikai állampolgár. Széles körű iro­dalmi tevékenységet folytatott, az 1986. évi Nobel-békedíjat azért kapta, „mert az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben,

Next

/
Thumbnails
Contents