Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - Peter Ševčovič: Az őzike

Peter Ševčovič

PETER ŠEVČOVIČ

Az őzike

A férfi, akihez a feletteseim kísérőnek osztottak be, hogy együtt járjuk az erdőt, meghúzta a puska ravaszát, s a lövés után elégedetten mosolygott. Ajax vidám csaholással rohant a reggeli párában úszó réten keresztül, és odaült a leterített őzike mellé, akár egy öntelt hős megtestesítője. A férfi átvetette vállán a puskát, és látható izgalommal indult oda ő is.

Az őzike maradék erejéből még felemelte a fejét a legyúrt fűről, és hosz- szan, panaszosan nézett ránk.

— Találat, de nem az igazi — jegyeztem meg inkább csak magamnak.

A férfi szóra se méltatott. A keze ügyében lévő bokorról letört két ágacskát. Az egyiket belemártotta a még meleg vértócsába, és a vadászkalap szalagja mögé tűzte, a másikat az őzike szájába dugta, hogy még egy túlsót haraphasson belé, aztán a sáros jobb lábát az őzike testére tette. X

— Fényképezőgépe nincs? — kérdezte, mintha az is az én dolgom volna.

— Nem valami híres trófea. Türelmesebb is lehetett volna.

— A mostani lakásban úgysincs hely a trófeának.

— Akkor megteszi, ha csak a hús érdekli.

— Minden vadászatomról van felvételem — ráncolta gondterhelten a homlokát. — Csak a jövő évtől kezdem gyűjteni a trófeákat, ha majd megvettem az államtól azt a villát.

— Hisz azt mondták, hogy már kifizette.

— Fenét! Előbb ki kell penderíteni belőle azt a két családot — s legyintett.

— Mindig otthon felejtem azt a fránya fényképezőgépet.

Az őzike újra megemelte a fejét. Nagy szomorú szemei könnyben úsztak. Ajax ellenségesen morgott rá. Úgy tűnt, minha az őzike csaknem emberi tekintete nekem, a szőrös ábrázatomnak akarná elpanaszolni minden fájdalmát.

A társam hanyag mozdulattal cigarettára gyújtott.

— Fiatal még. Alig élt — jegyeztem meg. — Magának is úgy tűnik, mintha sírna?

— Hát akkor végezzen vele! — parancsolt rám.

Szemlátomást új volt a vasalt vadászöltönye, frissen zöld, akár a juharfa levele. így kísérte hozzám tegnap Zúbek, az erdőgazdaság igazgatója:

— Matyi, vegye a pártfogásába ezt az elvtársat! Újonc még a vadászok között, szeretné megismerni a vadászterületünket.

A vendég lábán fűzős vadászcsizma, nyikorgott minden lépésénél, látszott