Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Z. Németh István: Az Utazó, Egy bohóc indulni készül, Pirogram IX. (versek)
Z. Németh István Egy bohóc indulni készül Igazgató úr, ez a cirkusz már fáraszt. Tagjaimban ólmos zsibbadás van. Mikor a fény kigyúl, a földre rogynék inkább, s fűrészporba temetném arcomat. A táncosnő mosolyától fázni kezdek csókja jégdarabként koppan arcomon. Mióta a pónilóval szeretkezni láttam, nem ölelem őt. Ha ő ölel: hagyom. Tréfálni egyre inkább semmi kedvem. Inkább pillangót kergetnék a réten. Ma még öröm, holnap talán részvét szüli a tapsot, ha ősz-öregen magam összetöröm. Éjjel ismeretlen kiskocsmák vonzanak, pénzem a söntéspulton halkan koppan. A zongorista hamisan, megtörve játszik, s én magamra ismerek a dalokban. Igazgató úr, ez a cirkusz már fáraszt. Elmondom, amit még megtenni nem merek. Néha már útnak indulok nagy titokban: fiókom mélyén töltött revolverek. Pirogram IX A verseket a lélek állampolgárainak nevezed, megesküszöl a szavakra, szerződést kötsz és bontasz a kismutatóval. Egy rosszul hangolt zongorán kezdted, tíz hang volt: te dalnak akartad, s játszottad, míg mindenki ráunt. Pedig szóltam jóindulattal: a szomjad tartsd vissza,
