Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége

X. Kálmán betegsége

vizsgálatok eredményét, és aszerint ítélem meg a dolgokat. Tegnap súlyos állapotban hozták ide, ma pedig elindul sétálni. Ez megengedhetetlen. És veszélyes. Vagy valóban súlyos az állapota, és akkor felelőtlen j viselkedése, mármint az egészségére való tekintettel, vagy pedig a rendőrségnek van igaza, s akkor önmagát leplezi le. Vagyis maradjon csak szépen fekve, és ne spekuláljon. A vizsgálatokat még nem zártuk le. Teljes felelősséggel csak azután vonhatjuk le a következtetéseket. Remélem, megértette.

X. Kálmán megadóan pislogott, de közben annyira elfáradt, hogy már nem is próbált ellenkezni. A főorvos ezt beleegyezésként könyvelte el és dolga végeztének tudatában távozott, és X. Kálmán szép csöndesen elaludt. Az utóbbi időben nagyon keveset aludt, a különböző stresszek teljesen kikezdték. Nappal lótás-futás, örökös izgalmak, késő este jött csak haza a felesége szemrehányó pillantásai által fogadtatva, amitől még idegesebb lett, és dühösen a tévéhez ült. Nem nagyon figyelt oda, de legalább megnyugodott egy kissé. Ettől aztán eszébe jutott, hogy aznap még nem evett, és hogy tulajdonképpen rettenetesen éhes, ami arra ösztönözte, hogy megkérdezze a feleségét, vajon van-e ma kivételesen vacsora.

Nincs, mondta sértődötten a feleség. Nem fogok mindenkinek külön melegíteni. Ha éhes vagy, végy magadnak, amit akarsz.

X. Kálmán többnyire meg is tette, aminek az lett a következménye, hogy megint azt ette meg, amit másnapra főzött a feleség, vagy amit a gyereknek tett félre. X. Kálmán ilyenkor elérzékenyülve újra visszavonult a tévéhez, ahol is hamarosan elbóbiskolt. Amikor fölocsúdott, elérzékenyültsége még tovább fokozódott, és ebbéli állapotában a feleségéhez ment, hogy átölelje, és jobb belátásra bírja.

Ha egész nap fütyülsz rám, most hagyj békén, utasította rendre a feleség, és X. Kálmán reggelig azon füstölgött, vajon mi baja vele az ő feleségének.

A nap ilyetén sikeres lebonyolítása után következett a következő hasonló nap, azután a további és további. X. Kálmán érzékenységi rohamai egyre határozottabb elutasításba botlottak, aminek az lett a következménye, hogy érzékenységi rohamai is egyre keservesebbek lettek. Egy szép napon aztán észrevette, hogy azért nem tud aludni, amikor a normális és megszokott alvás ideje lett volna, mert állandóan valami nyomásra ébred föl. Félálmában először azt hitte, hogy felesége könyököl a mellére, de arról szó sem lehetett, a feleségnek ilyen még álmában sem jutott eszébe, és a maga oldalára húzódva elégedetten és békésen szuszogott.

Bizonyára túl sokat cigizek, jutott az eszébe a mentő gondolat, ez lesz az.

De hiába cigizett kevesebbet, ami mellékesen elég nagy erőfeszítésébe került, és csak még idegesebb lett tőle, a tompa nyomás a melle közepén pedig nem maradt el. Sőt már napközben is érezte. S aztán azon az emlékezetes napon, amikor a Védcölöp és a Kecskekapu kereszteződésén átvágott, azon vette magát észre, hogy az adóhivatal helyett egy kórházi ágyon van, és ismeretlen arcok kémlelik.

A vizsgálatok azonban csak vontatottan haladtak, és egyre unalmasabbak