Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TALLÓZÓ - Glatz Ferenc: A balsors nemzete? (tanulmány)
TALLÓZÓ nem feledhető: ezen anyanyelvi kultúra színvonala tegnapig alkalmas volt arra, hogy az őt használó polgárok fejlett anyagi-szellemi szintet sajátítsanak el, és éljék le életüket a Földön. A valamikori maroknyi finnugor kultúra ma, az ezredvégen tizenöt millió ember legfontosabb önfenntartási — azaz érintkezési eszköze.Hol van tehát a balsors? Felül kell vizsgálni középosztályaink eszményeit. Méltatni igényességét, küzdelmes törekvését, csatlakozni a világ élenjáró tudásműhelyeihez. Nemzetmegtartó volta csodálatos. Méltatni kell nemzeti és bizonyos korszakokban szociális elkötelezettségét. De figyelmeztetni kell: ne vetítsenek minduntalan irreális jövőképet; illúziókat a nemzet elé. Ahogy irreális volt a 19—20. században álmodozni a harmincmillió magyar államáról, a közép-európai magyar nagyhatalomról, miközben szétesett a nemzet szállásterülete is. Ahogy irreális volt azt gondolni az utóbbi évtizedekben, hogy a világhatalmak feladják stratégiai és világgazdasági érdekszféra-politikájukat azért, hogy a magyarság politikai vagy nemzeti vagy éppen gazdasági kilátásain javítsanak. Irreális igényekkel lépünk fel egyéni és közösségi szinten egyaránt. Mert tájékozatlanok vagyunk, mert szeretünk, nem tudomást venni a valóságról. Azután csalódunk. Mást okolunk: hol a szomszédokat, hol a jövevényeket, hol a felfoghatatlanság birodalmába emelt, bennünket kísérő „történelmi balsorsunkat, hol magát az Istent. Különleges hajlamunk alakult ki az önsajnáltatásra és a bűnbakkeresésre. így azután nyugodtan követtük el a kollektív nemzeti és szociális öngyilkosságok sorozatát. Nem a „balsors” miatt csoda, hogy a nemzeti kultúra ilyen életerős, hanem az a csoda, hogy középosztályaink sorozatos tévedései ellenére ilyen erősek és életképesek vagyunk. A felülvizsgálat nem maradhat el. Sem világpolitikai, sem belső gazdasági-társadalmi jövőnkről. A délibábok népeként igen rossz eséllyel indulhatunk csak a kibontakozó új világrendszer versenyében. Mind az egyén, mind a közösség szintjén. Reálisan tekinteni múltunkra s jelenünkre végre, ez is a rendszerváltás része. Előretekintés Az évforduló előretekintés. Alkalmat adott arra, hogy figyelmeztessünk, önmagunkat is: méltón ünnepelni, reálisan számot vetni — nagy gondunk ezt megtanulni. Ismételjük: szerintünk hazai közgondolkodásunk és emlékeinket szervező középosztályunk az ünnepségen jól vizsgázott. De legnagyobb gondunk ma mégis az: hozzáértéssel, leleménnyel a jövő alternatíváit fürkészni. A tudományos értelmiség legsürgetőbb feladata most épp ez. Az évforduló csak az ösztönzést adja. Hogy igyekezzünk hosszú távon gondolkodni: polgáraink anyagi és szellemi gazdagodásáról, hogy glóbuszméretekben nyitott világpiacon versenyképesek legyenek. Ma, a nemzetgazdaságok falainak leomlása idején az iparosnak, földművesnek, értelmiséginek legszűkebb munkahelye a világpiac része, napi munkateljesítménye és bére a világpiac áraihoz méretik. A 19. század világrendszere, a nemzetállamok kora most bomlik fel véglegesen. Az akkori ipari-technikai forradalmak csodálatos gépkorszakot vará
