Irodalmi Szemle, 1997

1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között

Politikai élet es intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között

hogy a világ népei egymás mellett és ne egymás ellen keressék életérdekeik biztosítását”. A deklaráció megszövegezői többek között arra is nyilán rámutattak, hogy az elmúlt húsz év alatt„az államhatalom birtokosai sohasem mérlegelték kellő gondossággal a különböző népcsoportok s köztük az itteni magyarság érdekeit, sőt elhatározásaikkal kizárólag a cseh nemzeti állameszmét szolgálták” Húsz év keserű tapasztalata után a csehszlovákiai magyarság tehát „önmaga kívánja kezébe venni sorsának intézését”, s ezért követeli, hogy biztosíttassék számára az önrendelkezési jog. „Adassék meg a lehetőség arra — szögezte le az Egyesült Magyar Párt deklarációja —, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a középeurópai térben.” Az idézett deklaráció azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy „mi, magyarok ellene vagyunk minden olyan megoldásnak, amely az erőszak eszközével kívánja az új, becsületes élet alapjait lerakni. Meg vagyunk győződve, hogy a nemzet és nemzet megértésének vannak más békés eszközei is. Az önrendelkezési jogot és a népszavazást ilyen eszköznek tekintjük”.38 Megjegyzendő még, hogy ezekben a napokban a csehszlovákiai lengyelek, valamint a rutének képviselői is hasonló tartalmú nyilatkozatot tettek.

A küszöbön álló és Komáromban rövidesen beinduló csehszlovák—magyar országhatár-rendezési tárgyalások hírére 1938. október elején szükségessé vált a felvidéki magyarság reprezentatív politikai csúcsszervének létrehozása. Erre 1938. október 7-én került sor Pozsonyban, ahol kimondták a Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanács megalakulását. E szervnek tagja lett az Egyesült xMagyar Párt valamennyi nemzetgyűlési képviselője és szenátora, valamint tartománygyűlési képviselője. A 18 tagból álló testület összetétele a következő volt: Esterházy János gróf, Füssy Kálmán, Hokky Károly, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre, Pajor Miklós, Porubszky Géza, Szent-Ivány József, Szilassy Béla, Szüllő Géza és Turchányi Imre nemzetgyűlési képviselők és szenátorok, valamint Giller János, Gürtler Dénes, Kontsek György, Ortutay Jenő, Salkovszky Jenő és Virágh Béla tartománygyűlési képviselők.39

A megalakulás napján este a pozsonyi rádió magyar nyelvű adásának keretében gróf Esterházy János és Jaross Andor ünnepélyesen bejelentették a Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanács létrehozásának tényét, és ismertették annak állásfoglalását a küszöbön álló csehszlovák—magyar területrendezéssel kapcsolatban. A Nemzeti Tanács nyilvánosságra hozott határozatának lényegét a következő kijelentés tartalmazta: „A Csehszlovákiában lakó magyar nép törvényes képviselői kimondják, hogy hűen az ezeréves történelmi múlthoz és a vérség zent kötelékéhez vissza akarnak térni az anyaállamhoz: Magyar- országhoz.”40

Említést érdemel még ezzel kapcsolatban, hogy a Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanács mint a felvidéki magyarság legfelsőbb kompetens és legitim szerve részt kívánt venni a komáromi határrendezési tárgyalásokon, ezt az igényét azonban sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem méltányolta.fl

A csehszlovák—magyar országhatár-módosítás és terület-visszacsatolás kérdését az 1938. október 9—13-i kétoldalú tárgyalásokon azonban még nem si