Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között Az impériumváltás után Csehszlovákiában létrehozott vagy felújított politikai pártokkal, mozgalmakkal, szervezetekkel és csoportosulásokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy azok keletkezését és működését voltaképpen semmilyen jogi norma nem szabályozta. Még magának a politikai párt fogalmának pontos meghatározása is hiányzott, s így azok jogi szubjektivitásának kérdése is mindvégig tisztázatlan maradt.4 * * * Az 1920 áprilisára kiírt nemzetgyűlési választások voltak a Csehszlovák Köztársaság első parlamenti választásai. Mi sem természetesebb, hogy az első választott Csehszlovák Nemzetgyűlést formálisan már az alkotmányosság és a demokrácia játékszabályai szerint kívánta összehívni a magát mind kül-, mind belpolitikai vonatkozásban egyre konszolidáltabbnak feltüntetni igyekvő államhatalom. A Csehszlovák Köztársaság 1920. február 29-én kelt és március 6-án kihirdetett Alkotmánylevelének részét képező 121/1920. sz. alkotmánytörvény 1. paragrafusa értelmében a köztársaság teljes állami végrehajtó hatalmának a nép az egyedüli forrása. Ugyanezen alkotmánytörvény 6. paragrafusa azt mondta ki, hogy a Csehszlovák Köztársaság egész területe fölött a törvényhozó hatalmat a kétkamarás, Képviselőházból és Szenátusból álló- Nemzetgyűlés gyakorolja. A 8. paragrafus értelmében a Képviselőház 300 választott tagból áll, akiket a választó- polgárok az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog útján az arányla- gos képviselet alapelve szerint választanak meg. A 9. paragrafus szerint a nemzetgyűlési képviselők választásánál minden 21. életévét betöltött csehszlovák állampolgár nemre való tekintet nélkül választójoggal bír. A 10. paragrafus szerint nemzetgyűlési képviselővé választható nemre való tekintet nélkül bármelyik csehszlovák állampolgár, amennyiben betöltötte 30. életévét A Nemzetgyűlés Szenátusa az idézett alkotmány törvény 13. paragrafusa értelmében 150 főből áll, akiket a képviselőházi választásokhoz hasonlóan a választópolgárok az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog útján az aránylagos képviselet alapelve szerint választanak meg. A 14. paragrafus kimondta, hogy a szenátusi választásoknál a 26. életév betöltése jelenti a választói korhatárt. A 15. paragrafus értelmében szenátorrá választható bármelyik csehszlovák állampolgár nemre való tekintet nélkül, amennyiben betöltötte a 45. életévét. Végül a 19. paragrafus azt szögezte le, hogy mind a Képviselőházba, mind a Szenátusba való választások érvényességének vagy érvénytelenségének elbírálása a választási bíróság hatáskörébe tartozik 5 Az ugyancsak 1920. február 29-én elfogadott és március 6-án közzé tett 123/1920. sz. törvény a képviselőházi választási eljárás szabályait fektette le. E törvény a Csehszlovák Köztársaság területét 23 választókerületre osztotta. A cseh országrészek — Csehország, Morvaország, Szilézia — 15 választókerületre tagolódtak, Szlovákia 7-re, míg Kárpátalja egyetlen kerületet alkotott. A szlovákiai választókerületek központjai a következő városok lettek: Besztercebánya, Eperjes, Érsekújvár, Kassa, Liptószentmiklós, Nagyszombat, Turócszent- márton; a kárpátaljaié Ungvár 6
