Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Duba Gyula: Gyertyák esőben (regényrészlet)
Gyertyák az esőben Barabás izgatottan rést keres a kordonon. Beleizzad a lótás-futásba. Mintha valami elől menekülne, pedig éppen valami felé igyekszik. A Štúr utcán loholva hallja a motorzúgást, mintha közeledő földrengés morajlana. Lánctalpak csörögnek közben, páncélosokat vetettek be a gyertyás menet ellen? Ezt látnia kell, ott kell lennie, jelen kell lennie az események színhelyén, hogy pontosan megfigyelje, mi történik Akár a csodalátóban látomásának értelme, Barabásban bizonyosságot nyert a gondolat, hogy a mennydörgéstől feldúlt téren és sétányon a történelem tiszta pillanata látható éppen, a dolgok értelme és a hatalom arca puszta pőreségében. Ezt nem elég hallomásból ismerni vagy közvetve róla, mások szemével figyelni a hatalom kendőzetlen lényegét, szóbeszédből szerezni tudomást a történtekről. Erről személyes élményt kell szereznie, hogy minden érzékével felfoghassa, milyen a történelem tiszta pillanata. Bizonyára mélyértelmű s talán dermesztő, akkor is látnia kell! Bámész tömegek állják útját. A kordon fala a Jesenský utcában is visszadobja. A Palacký utca lezárva. Ha megkerüli az épülettömböt a Grössling-gőzfürdő mellett a Fučík utcán haladhatna tovább, ám a Fürdő utca torkolatánál is útját állják Innen távolibbnak tűnik fel a motorzúgás, de így is remeg tőle a házak között a levegő és a talajgyaluk lánctalpainak a csikorgása sejtelmes és félelmetes. Páncélosok és kétéltű csapatszállítók, gondolja Barabás. Apró rést keresne, melyen mint az egér átbújhatna, de mindenütt szilárd falakba ütközik. Tökéletes rendőri munka, gratulálok, elvtársak! S a rohamrendőrök fel sem teszik a csuklyájukat. Nyugodtak, szinte előzékenyek, de teljesen közönyösek és hajthatatlanok Nincs nyílás a hermetikusan záró élő falon. Megmagyarázhatatlan ellentmondás, töpreng Barabás, és a rohanástól gyöngyözik a homloka, érzi, hogy a hátán csorog az izzadság, emberi paradoxon ez..?! A rendőrök nyugodtak a tömeg szintén, és látványosan éhesek s valahol a téren talán eltiporják az embereket! Már nem megy tovább, s a téren a gépek megőrülnek. Ember vezeti őket, és a gépek engedelmeskednek. De ha a munkájuk értelmetlennek tűnik fel, s a viselkedésük esztelennek, amikor hasznos tevékenységre alkotott szerkezetük és munkavégző erejük ésszerűtlennek, pazarlóan rombolónak bizonyul, a komoly gépek a dühöngő őrült benyomását keltik. Elszabadulni látszanak az emberi törvényektől, s megfélemlítenek. Mintha megvadultak volna, pusztító elefántcsorda látványára emlékeztetnek. Ámokfutó gépek! Vagy annál is természetellenesebb? A gép, mely megőrült, félelmetesebb a veszett állatnál vagy ámokfutó embernél, mert azok betegek. A gépek őrülete olyan romboló erőre emlékeztet, amelyek őrjöngése oktalan, ezért nincs magyarázata. Barabás nem láthatott mélyértelmű látomást, a történelem tiszta pillanatát. Később másoktól tudta meg, mi történt. Nagyon sok és nagyon kevés! Olyan felismerés született, hogy a hatalommal történik valami, veszít biztonságérzetéből. Nem mer büntetni már, csak megfélelmlít. Ijesztgeti azokat, akiket lehet. A rendőrzárak és a gépek felvonulásának az lehetett a célja, hogy megakadályozzák a gyertyás tüntetést és félelmet keltsenek, ám a meddő idő bosszús kedvére és az ellentmondások mélységére is fény derült. A gépek még sokáig köröztek a sétány körül, bömbölő acélkörbe zárják a tüntetőket.
