Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Búcsú Bohumil : Hrabaltól Motesiky Árpád: Galambok szárnyán távozott
Búcsú Bohumil Hrabaltól rók rohanták meg a „sztárokat”. Az eddig mély gyászban meditáló barátokból, munkatársakból és egyszerű sörivó cimborákból nyilatkozó, „Hrabal-szakér- tők” lettek, és egyértelműen — külön-külön is — eskü alatt vallották, hogy nagyon fontos volt nekik az író, és nélküle most már megváltozott, más lesz az élet. Hrabal tisztelői a krematórium előtt tűzijátékról sem feledkeztek meg: dur- rogtak a petárdák, igazi csillaghullás volt a strašnicei temetőben... Befejezetlen lenne a nap krónikája, ha nem szólnánk arról, hogy az igazi gyászszertartás délután, az Arany Tigrisben kezdődött. Hrabal gyászfátyollal átkötött portréja alatt ülő egyetlen harmonikás játszotta az író kedvenc dalait. Fogyott a sör és itt-ott a rövidital is. Régi sörivó cimborák, de ismert művészek is helyet foglaltak az asztaloknál, de az ablak alatti asztal, a jobb oldali — Hrabal törzsasztala — volt a leghangosabb. A hangokból kiszűrődött: Hrabal nemigen örült annak, hogy sem a köztársasági elnök, sem a kormányelnök nem vett részt a gyászszertartáson. A dolgok állásán ez mit sem változtat. A lényeg, hogy egy nagy cseh író, európai ember távozott örökre. A kobylisy-i panelházi otthona és a kerski házikója, ahol a hétvégeket töltötte, üresen maradt. Felesége is elhunyt már, és nem maradtak utódai. Becsületesen élt, egyszerű, halandó ember módjára, ám az utána maradt értékek igazolják, hogy megérdemelte az elismerést és a tiszteletet. Motesiky Árpád
