Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A költői világkép újszerű felfogása
KÖNYVRŐL KÖNYVRE bemutatásával. Tettem ezt azért, mert úgy érzem, a XIX. század líratörténetének valóban példátlan erejű megközelítésével van dolgunk.) Éppen a tisztelet az, ami miatt nem hallgatok el néhány kritikai észrevételt. S. Varga Pál a her- meneutikai elemzés keretében tulajdonít lírai világképet bizonyos költőknek — az 1848/49 előtti költők közül Kölcseynek, Vörösmartynak, Petőfinek, az 1848/49 utáni költők közül Vajdának, Komjáthynak, Czóbelnek. A többieket — Reviczkyt, Madáchot, Aranyt — tipizálni próbálja, vagyis költészetükhöz nem annyira világképi, mint inkább típustani szempontját igyekszik közelférkőzni. S. Varga a kanti paradigmaváltásból levezeti, miért halványult el lírájukban a költői világkép, de azzal, hogy „csak” típusokba szorította lírájukat, még inkább eltávolította őket a befogadás szempontjából, mintegy végleg kidobva őket a steril szaktudományos vizsgálódás szemétdombjára. így aztán e versek csak egy nagyszabású filozófiai-interpretációs struktúra szemléltetőeszközeivé vagy inkább ezt elszenvedő darabjaivá degradálódtak. A másik észrevétel arról szólhatna hogy szerzőnk valójában kísérletet sem tesz arra, hogy bizonyos stílustörténeti fogalmakat újrafogalmazzon, vagy legalábbis deklaráljon. Arról, miként fogja fel a romantikát (annak fázisairól szót sem ejt) igen keveset ír, a szecesszióról szinte semmit. Vagy ezek már rögzült ill. rögzített kánonok részei? Ez ellentétben állna alapvetésével, amelyben az irodalomtörténet „új horizonť-jának fölrajzolását ígéri. S hogy e fogalmak megkerülhetetlenek, azt éppen az bizonyítja, hogy könyvünkben is gyakran előfordulnak. Mindamellett mégis úgy érzem, S. Varga a fenomenológiai-hermeneutikai kört következetesen tágítva egészében véve látványosan rajzolta fel XIX. századi líránk valóban új horizontját. Tagadhatatlan, tanulmánykötete méltán odatehető Kulcsár Szabó Ernő elhíresült irodalomtörténete mellé. Németh Zoltán
