Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - HAGYOMÁNY - Mayer Judit : Magyar lapalapítási kísérletek Pozsonyban 1918 után
Mayer Judit Az 1919-es év folyamán ez a kis írócsoport minden délután a pozsonyi korzón levő Central kávéházban találkozott, s ott éjfélig is együtt marat. (Ez a kávéház, amelyet Központi Kávéháznak is neveztek, a Halászkapu utcában volt, abban a házban, amelyben most a Slovákia „Folk” üzlete és egy régiségbolt van. Hatalmas üvegablakai voltak, úgyhogy a korzóról látni lehetett, kik ülnek az asztaloknál.) Később csatlakoztak a csoporthoz Hollý Jenő, Hirsch- mann Ottó és Schulteisz Emil. Hollý valamivel idősebb volt a többieknél. Stomfai származású; műszaki iskolát végzett, dolgozott egy ideig a pozsonyi Tölténygyárban mint rajzoló, később csak újságírással foglalkozott. Ő is kétnyelvűmagyarul is, németül is írt. Sokan ismerik a nevét már mint a Grenz- bote című pozsonyi német lap egyik szerkesztőjét. Hirschmann Ottó az osztrák hadsereg magas rangú hivatásos tisztjének fia volt, sziléziai származású. Maga is tiszti pályára készült, de ezt a Monarchia összeomlása meghiúsította. Schulteisz Emil apja tábornok volt. Ezt a fiút leginkább az újságírás érdekelte, de 1919-ben Budapestre költözött, jogot tanult, és katonai főügyész, majd egyetemi tanár lett. Az irodalmi kör, ha tetszik, asztaltársaság, természetesen folyóiratot akart alapítani. Ennek két oka is volt: az egyik az, hogy az ifjú „zsenik” meg akarták jelentetni az írásaikat, a másik az, hogy az új Csehszlovákia határai közé került nagyszámú magyarságnak nem volt módja hozzájutni magyar irodalmi termékekhez, mert a csehszlovák hatóságok nem engedtek semmit sem behozni Magyarországról. Pozsonynak a Monarchia idején is csak egy magyar nyelvű napilapja volt — a Nyugat-magyarországi Híradó, amely Híradó címmel később is megjelent —, de ezt a régebben is konzervatív lapot ezek a fiatalok reakciósnak tekintették. Magyar folyóirata Pozsonynak a Monarchia idején sem volt, hiszen Budapestről minden napilap és folyóirat eljutott Pozsonyba. Ezzel szemben német nyelvű lapja már 1918 előtt öt volt Pozsonynak. A pozsonyi német polgárt nem érdekelték a bécsi lapok, mert neki a még oly közeli Bécs is egy kicsit „külföld” volt. A legrégibb helybeli lap, a Pressburger Zeitung 1764-ben indult meg (hetente kétszer jelent meg), és 1939-ben állították le. Polgári liberális lapnak számított. A Westungarische Grenzbote című lapot 1871-ben alapította az antiszemita Simonyi Iván. Ez a lap a háború után Grenzbote címmel tovább élt, s akkor már egészen a nácizmus térhódításáig liberális irányzatot képviselt. A Pressburger Tagblatt című katolikus klerikális lap 1896-tól létezett Stampfel Hugó kiadásában. Hétfő reggeli újságként jelent meg 1894-től a Pressburger Presse, és hetente kétszer jelent meg a Westungarische Volksstimme című munkáslap, melyet később már csak Volkstimmének neveztek. Ennek a pozsonyi szociáldemokrata párt vezetője, Paul Witich volt a szerkesztője. A Landstein Erik csoportjához tartozó fiatalok Új Világ címmel akartak hetilapot indítani. Már a címmel is jelezni akarták, hogy az új idők szellemében kívánják ezt a lapot vezetni. A Wigand cég tulajdonosai, a Stromszky fivérek vállalták a kiadást, ha a szerkesztők megfelelő számú — háromszáz — előfi
