Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - ANKÉT - Hová, merre? (Dr. Máté László, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Szilvássy József, Duba Gyula, Gál Sándor, Dobos László)
ANKÉT zege hozták létre s tartották meg- a magyar közösségeket. A Csemadok nagy értéke közösségformáló ereje. Ez a mához szóló legfontosabb üzenete is. Az ösztönösen és tudatosan szerveződő közösség. Ma is folyik a Csemadok-patak. Ma is a közösségi lét a tét. Persze nem az archaikus, nem a gettóközösség, hanem a mindig időszerű közösség. Nyilván minden idő a maga képére formálja közösségét. A mai is. Tombol az individualizmus, de az együttlét érzését ma sem tudja helyettesíteni. Ma is folyik a Csemadok-patak. Hol gyengén, hol erősebben. Valahol erecs- kévé szűkül, éppen csak csordogál, van száradó patakpart. Tudjuk. Vannak, akik a Csemadok pusztulását jósolták és jósolják. Az elmúlt három szűkös esztendő azonban mást igazol; a szlovákiai magyar közösségi lét életképességét. Közösségi létünk vezetői, meghatározói felismerték az átalakulás szükségét. Azt, hogy az átalakulás küzdelmével lehet megmaradni. A Csemadok legyengült „személyi állományát” megcsapolta a politika s a kultúra nincstelensége. Ennek ellenére ma már biztos, hogy nem szűnik meg, s nem lehet más kiszorítósdit játszó szervezetekkel helyettesíteni sem. A szervező munka hangsúlyai áthelyeződtek „a terepre”. A megmaradásért, az átalakulásért folytatott küzdelemben — régi-új arcok emelkedtek fel. Személyiségek teljesültek ki, új „emberműfaj” alakul. A Csemadok kultúránk, közösségi létünk „kenyérkeresőit”, kalapozóit, gyűjtögetőit, segítőit, adakozóit, újraszervezőit tömöríti. Akik a szerelmet viszik át a túlsó partra — életünkkel együtt. Nincstelenségben kell kultúrát s közönséget teremtenünk és megtartanunk. Számos példa bizonyítja, hogy lehet. Háromlábú dikicsen is lehet közösséget s kultúrát teremteni. Februárban Balatonalmádiban részt vettem a Csemadok galántai területi konferenciáján. Felemelő érzés volt tudni s megismerni az elmúlt év gazdag programját. Gondolom, Galánta kiemelkedő tevékenységet mutathat fel, de ebben nincs egyedül. Tehát, jóllehet új „káderezés” folyik, a szűkös esztendők helytálló evezőseiből nőhetnek ki a szlovákiai magyar közösségi lét új Mózesei. Úgy vélem, a Csemadoknak az új vezetését a szűkös idő robotosaiból kell formálnia. Azok közül, akik új erkölcsi normákat hordoznak magukban. Szűkösségünket, kevés pénzünket kell megosztanunk. Az erősebb segítse a gyengébbet. Emeljen s bíztasson. Az önerejű, az önszervező cselekvés sodrását kell kialakítanunk... Nagy közösségünk, kis közösségeink léte, s érdekei, s az ahhoz vájó viszonyunk, az aktív magatartásunk válhat meghatározóvá. Ideológiákból egyre nehezebb — kapát, kaszát kovácsolni. Úgy érzem a mérhető magatartás, az erkölcsi bizonyítás, szellemi és anyagi értékek adása válik, válhat közeljövőnk mértékévé. 2. A Csemadok eddigi tevékenységében mit tekint „tisztes" hagyománynak, s mit szeretne / kellene leginkább elfelejtenünk? Dr. M á t é László: — A közösségben a gondolkodást; a közösségi érdek érvényesítését, még ha néha tekervényes úton is — úgymond: búvópatak
