Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Az átalakulás esélyei és lehetőségei Beszélgetés Kolár Péterrel, a Csemadok főtitkárával
SZEMTŐL SZEMBEN • Úgy tűnt el, mint a tavalyi hó a Hét és a Csemadok könyvkiadási tevékenysége. Nem is szólva arról, hogy a „túlélés” stratégiájaként indult Cse- mart is gyászosan végzett. Mennyire állt — Ön szerint — feladata magaslatán a Csemadok-vezetés, s a kudarcokban és képtelenségekben milyen szerepet játszott az emberi mulasztás, vagy ezekben az esetekben is a kultúrpolitika gáncsait lehet mentségként felhozni? — Említettem, hogy tagjaink közül sokan milyen komoly áldozatot vállalnak szervezetünkért. Ez rendjén is lenne. Az államkassza azonban elnyeli adóinkat, és vajmi keveset adnak vissza a kultúránkba. Az 1996-os évben a Csemadok tevékenységére egyetlen petákot sem áldozott. Ennek ellenére természetesen nem csak a kultúrpolitika tehet mindenről. Nem véletlen a közmondás: „Saját kárán tanul az ember”, jelen esetben a Csemadok. Az egyik ilyen balul sikerült próbálkozásunk a Csemart volt. Tapasztalatlanok voltunk, nem tudtuk, hogyan kell megfelelően vállalkozni, mire kell odafigyelni, hol vannak a buktatók. Úgy gondoltuk, a lelkesedés a legfontosabb, a többi szinte már magától megy. Tévedtünk! Nem tulajdonítottunk jelentőséget az ellenőrzésnek, az eredmények és hibák értékelésének, az emberi gyarlóságnak. Ez vitte csődbe a Csemartot. Nem sok hiányzott ahhoz, hogv a Csemadok is komolyabban ráfizessen. Ezt azonban végül is elkerültük. A Csemadok könyvkiadási tevékenységét kezdetben egy önálló nyomda létrehozásával kapcsoltuk össze. Úgy gondoltuk, hogy saját nyomdánk bevételeiből finanszírozhatjuk könyveink és lapjaink megjelenését. A nyomda nem jött létre, a biztosnak ítélt bevételi forrástól elestünk. Ezzel párhuzamosan az állami támogatás is egy*re zsugorodott, majd teljesen elapadt. Könyvkiadásunk leállt, lapjaink egy ideig még bírták... Szerencsére a szlovákiai magyarságot már jó néhány könyvkiadó szolgálja. Véleményem szerint tevékenységük kielégíti a hazai igényeket. Náluk is a megfelelő támogatást hiányolom. Lapunk, a Hét ellenben hiányzik. Próbálkoztunk újjáélesztésével, sajnos nem sikerült. Természetesen nem mondtunk le arról, hogy a jövőben megfelelő anyagi és szervezési háttér megteremtésével újraindítjuk. Követtünk el hibákat. Azonban emlékeztetni szeretnénk arra, hogy mivel számoltunk 1990 elején. Úgy gondoltuk, hogy országunkban egy demokratikus, nyitott társadalom, ezzel együtt egy világ- vagy legalábbis európai színvonalú piacgazdaság jön létre.Azt hiszem, nagyon sokan hittünk ebben. Természetes következmény lett volna az ország gazdasági felemelkedése és a fizetőképes kereslet növekedése, majd az állami támogatás fokozatos leépítése. Ezzel szemben mi történt? Széthullott az ország , és a kultúra állami támogatása nemzeti színű mezt öltött. Időre van szükségünk ennek kivédésére. • Milyen Ön szerint a közgyűlés előtti hangulat, s milyen lesz a mérleg? Egyáltalán van-e Önöknek túlélési stratégiájuk, s miben látják a megmaradás biztosítékait?
