Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - KÖNYVRŐL—KÖNYVRE - Alabán Ferenc : A szlovákiai oktatási rendszer

hangsúlyozódik ki a nyitrai Hungarisztika Tanszék És a „magyar tagozat”, a pozsonyi Magyar Tanszék, a regionális konzultációs központok vállalt felelőssége a kérdések megoldásában, hiszen a pedagógusképzésben tapasztalható állapotok sok tekintetben nem megnyugtatók. A szakmai, anyagi és törvényes keretek bebiztosítása, a kezdeményezések összehangolása és társadalmi megerősödése alapvetően meghatározzák a szlovákiai magyar pedagógusképzés jövőképét, az igények kielégítésének lehetőségét.

Jövőbe látó tervek és elképzelések megvalósítása is többször felmerül a témák kapcsán, amelyhez még valójában nincsenek meg a törvényes feltételek (iskolaigazgatás, az iskolák szakmai irányítása, felügyelete, háttérintézmények). Az iskoláknak a mostanitól hatékonyabb szakmai irányítása csak abban az esetben lehetséges, ha függetlenül a fenntartó kilététől ezek az intézmények önálló jogi státuszt kapnának, amit elsősorban törvények, jogi. szabályozások létrehozása tenne egyértelművé.

Témájánál fogva a sorrendben előbbre kerülhetett volna az Iskolarendszer-iskolahálózat, középiskolák, szakmunkásképzés című főbeszámoló, mert az egész szlovákiai iskolaszerkezet jelenlegi állapotát mutatja be. Több főbeszámolóban is kiemelt szerepet és fontosságot kap a módszertanok oktatásának fontossága, hogy a kísérleti pedagógiai programok és az alternatív módszerek megismertetése és terjesztése a jövőben egyre szélesebb teret kaphasson. Kiderült az is, hogy a tanító- és tanárképzés egyik leggyengébb pontja a pedagógiai, pszichológiai és metodikai képzésben tapasztalható. Fontos kérdés azonban a pedagógusok szakmai továbbképzésének kérdése, hiszen ez Szlovákiában hiánypótló képzési forma lenne, így nagy szükség volna rá. Lehetővé tenné az alapképzésben meglevő hiányok felszámolását, a módszerképességbeli hiányok pótlását, a kreativitásfejlesztést. A metodikai szinten való tartás, a szakmai naprakésszé tevés az élethosszig tartó tanulás elvét tartja időszerűnek, ami nélkül valamirevaló pedagógus nem létezhet.

Csupán néhány momentumot és motívumot emeltem ki a szerteágazó problémakörből, hiszen meg lehetne említeni még több fontos, tanítással, tanulással, annak értékelésével, a vizsgarendszerrel kapcsolatos elemzett témát vagy éppen a pedagógusszervezetek munkájával összekapcsolható érdekvédelmi tevékenységet és a pedagógusok szakmai minősítésével kapcsolatos tisztázandó gondokat. Ennyi is bizonyítja azonban, hogy a szlovákiai magyar iskolaügyben megvan az igény, az elhatározás az időszerű szemléletváltásra, a megváltozott külső-belső körülmények adta lehetőségek fejlődésére és a szellemi-szakmai megnyilvánulásra.

A társadalmi átalakulással fokozatosan megváltozik az iskola és az újabb nemzedékek felkészítése az életre. A szabad, autonóm polgárok nevelése lassanként össztársadalmi igénnyé válik, az oktatáscentrikus iskolák pedig képességfejlesztő nevelőiskolákká szerveződnek át. Mindezt elsősorban egy új oktatási törvény tudja biztosítani, amely elősegíti az igényekből fakadó szerkezeti és tartalmi változásokat. A jelek szerint a szlovákiai magyar pedagógusKÖNYVRŐL — KÖNYVRE