Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - Pilinszky János: Üzenet az üveg vázból
PILINSZKY JÁNOS Üzenet az üvegvárból A múlt év novemberében emlékeztünk a költő 75. születésnapjára Körülöttem hűvös, kék üvegfalat kemény lapokból vont végzetem, magamba zárni minden élesen kiszállni-készült, izzó nyílhegyet, mit képzelet kovácsolt, vágy lövellt, való világba ütni ércfejét. Anyagtalan lehetsz csupán enyém, a zárt üvegfal gátlón visszatart — mint víztartó az úszkáló halat, — hogy hozzád érjek és te testtel érj, — maradsz te nekem puszta forma, fény, a képzeletnek engedő anyag. E lágy elemből gyúrom győztesen veled-csatázó, karcsú szobrodat, ki átkarol, ha itt az alkonyat, velem dalol, ha vérem énekel az álom oldó, híg esőiben, s velem virrad meg minden hajnalon, hogy nappalomnak számos gondja közt kinyíló számos, rejtett résen át belém eressze súlyos áramát, s a pattanásig töltve véremet ölelni űzzön, míg a dúlt ideg szederjes szájjal egyre ordítoz.
