Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - KÖNYVRŐL—KÖNYVRE - Németh Zoltán : A határhelyzetek költője
KÖNYVRŐL — KÖNYVRE később Hamburgba szökik, ahonnét apja hozatja haza, Balassagyarmatra. Bár rövid időre hivatalnoki állást szereznek neki Pesten, Komjáthy képtelen elviselni az egzisztenciális kötöttségeket, s otthagyja az állást. Balassagyarmaton lapot indít, majd újra Pesten látjuk Reviczky oldalán, nyomorogva, a Kammon kávéház értelmiségei között. 1880-ban tanítóvizsgát tesz, s Balassagyarmaton helyezkedik el, ahol megismerkedik Márkus Gizellával, későbbi feleségével, A homályból című kötetének Éloájával. 1885-ban fegyelmi úton eltávolítják tanítói állásából, majd kétévi nyomor után Szenicére nevezik ki. Még 1887 nyarán Alsósztregován vendégeskedik a Madách-kastélyban, ahol Madách Aladár mellett Palágyi Menyhért és Palágyi Lajos lesznek vitapartnerei. A Madách-fiú a spiritizmus rejtelmeibe vezeti be költőnket, Palágyi Menyhérttel pedig a költészet és filozófia kapcsolatáról, egyesítésének lehetőségeiről vitáznak órák hosszat. Szenicén fogalmazódik meg benne egy verseskötet összeállításának a. terve, amelyen aztán élete végéig dolgozik. Titokzatos körülmények között hal meg 1895. január 25-én egy budai kórházban. A Komjáthy-lírával foglalkozó szakirodalom általában Adyval állítja párhuzamba Komjáthyt, az elődöt tisztelve benne. Ez a közelítés azonban megszünteti magának a szimbolizmusnak azt a sokszor belső ellentmondásoktól sem mentes fejlődésirányát, amelyben külön-külön, mint Adynak, mint Komjáthy- nak helye van, nem egymás feltételeiként. Elég nehéz Ady költészetét par excellence szimbolizmusként felfogni, főleg ha a nyugat-európai szimbolizmusfogalom mellé állítjuk. S ha ezek után az ő egyedi, átpolitizált szimbolizmusához mérünk már meghatározottságokból eredő szimbolizmusokat, például Komjáthyét, akkor az eredmény már nem is lehet kétséges. Erre a módszertani anomáliára egyébként az a tény is rávilágít, hogy Komjáthyt éppen az a csoport tisztelte leginkább, amely a századelő irodalmi életében Ady ellenzékeként lépett fel, tehát Kosztolányi, Babits, Juhász Gyula. Tehát Komjáthyt Ady elődeként „leírni” elég destruktív hozzállás mindkettejük költészetéhez. Komjáthy lírafelfogása más premisszákból indul ki, mint Adyé. Individualizmusa anarchisztikusabb, a tömeg szinte csak mint negatív princípium jelenik meg verseiben. Ady világképe sokkal több ponton érintkezik a tömeg fogalmával. Gondoljunk csak a vallásinak, illetve a nemzetinek megjelenési formáira költészetében. Komjáthy világképe az önszimbólumok éteri világában kereshető a legtöbb sikerrel. Ebben a világban történik meg a lélek swe- denborgi fejlődésfokozatait bejárva az egyesülés a misztikus, isteni lénnyel, aki korántsem azonosítható valamely tételes vallás istenképével. Ezt a romantikus gyökérzetű, novaiisi elvágyódást színezi Komjáthy a schopenhaueri keleti filozófia elemeivel, a kor szecessziós irodalmának közkedvelt motívumaival. De költészete nem annyira metaforikus, inkább megnevezhető, azonosító líra, az ideális világ megismerésére törekvő én konfessziója. Lírai attitűdjében bekövetkezett változásai okán joggal sorolhatjuk Komjáthyt első modern, illetve modernista költőink közé. Kortársaihoz hasonlóan az életet száműzetésben éli meg, s ebből a szempontból teljesen mindegy
