Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Dobos László : Szemléletváltást!

FÓRUM ’97

ként próbálta túlélni a mindenkori hatalom gazemberségét. Az állandó védekezésben eltorzul a lélek. Hogy mit lehet kezdeni egy elgörbült emberi tartással? Ma már ez kevés.

Volt idő, amikor azt hittük, hogy a többségi fölényt ellensúlyozhatjuk a humánummal, verssel, irodalommal, művészettel, folklórral... Számtalanszor megcáfolt naivság ez

Megtapasztalhattuk Európa politikai panaszirodáit. Megtanultunk tiltakozni, elutasítani, határozott állásfoglalásokat megfogalmazni. Jogsérelmeinket refrénként ismételgetjük. Ismeri ügyünket Európa. Refrénként hangzik vissza a hatalom válasza: itteni jogaink az európai átlagon felüliek...

Illúziók, remények s azok vesztése.

Remény Európa.

Eljön az erópai megfigyelő, körbekérdez Jelentést ír, majd ezt elküldi Szlovákia felelőseinek, s ismét a kormány refrénje... Ezzel a kör bezárul.

A fordulat éve (1989) után reményünk volt a történelmi igazságtevés. Hogy Trianonért — a Benes-dekrétumokért erkölcsi támogatást kapunk. Közös szlovák—magyar parlamenti igazságtevő bizottságot alakítottak. Sóhivatal lett belőle. Mára már csak a szlovák kormány harsány magyarellenes vádjait hallani.

Remény Magyarország. A jó szomszédság szándékát kísérő mosoly lassan fapofává szárad. A magyar—szlovák alapszerződés a szlovák kormány csapdája. S mindez ünnepélyesen; ámítás, hazugság, világszínű papírba csomagolva.

Tudjuk, a többségi államhatalom áll szemben a számszerű magyar kisebbséggel. A határon kívüli magyarok közösségi ügye ma már erőviszonyok kérdése. Az erősebb, a számbelileg több áll szemben a gyengével.

Miként tudunk változtatni a helyzeten? Okító tapasztalatunk számos; visszapillantó tükör: bőbeszédű. Meggyőződésem, hogy életünk meghatározott területein szemléletváltozásra van szükségünk.

Parlamenti politizálásunk a koalícióra s ellenzékiségre épül. A magát liberálisnak fogalmazó FMK kormányzati szerepet is próbált annak idején. Érdemleges eredményt egyik helyzet sem szült. Pedig a kormányzaton belüli esély nagyobbnak tűnt. így sem termett babér. A szlovákiai magyar liberalizmus fellobbantása a zsákutca útiköltsége. Aztán a Moravčík-kormány rövid ideje: a mérleg nyelve lettünk vagy lehettünk. Elfogadható kormányprogram, közös gondolkozás, közös nevezők. Részesei, alakítói lehettünk a bontakozó demokráciának — siker. (Táblatörvény, névtörvény, az anyakönyv vezetéséről szóló törvény.)

Azóta ismételt kényszerű ellenzékiség. Képviselőink parlamenti kényszerpályája. Brutális elmellőzés és kiszorítás. Visszazuhanás a pártállam viszonyaiba.

A szlovákiai magyarság veszélyeztetettsége ma már többet, mást is kíván, mint a lemerevült ellenzékiség. Úgy érzem, szoros szövetségekre, az erők egyesítésére van szükség. Úgy érzem, hogy a három politikai alakzat teljes ér