Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Gábor Bertalan : „...az idegennek nem ismerik a hangját”
FÓRUM ’97 • Kimaradtak az ún. nagyprivatizációból, leszámítva a vagyonjegyes privatizációt. • Diszkriminációval találkozunk az állami hivatalokban az ügyintézések során, de gyakran a hitelkérelmek elbírálásában is. • Diszkriminálva vagyunk az állami alapokból nyújtott támogatások odaítélésénél (pl. az Állami Környezetvédelmi Alaptól). • Számunkra, magyarok számára reljesen elfogadhatatlan az állam mező- gazdasági politikája. • A magyarlakta területek gazdasági szerkezetének átalakítását gátolja a mezőgazdasági földterületek védelmére hozott, 307/1992 Tt. sz törvény és az ennek a megsértését szankcionáló kormányhatározat is. Ezek gátolják a mező- gazdasági földek egyéb célokra való hasznosítását, s ezzel tulajdonképpen lehetetlenné teszik az, ipari és egyéb vállalkozások létrehozását. Véleményem szerint a Magyar Koalíció pártjainak nem kisebbségi, vagy ha úgy tetszik, magyar nemzeti közösségi gazdaságpolitikát, hanem területi, regionális gazdaságpolitikát kell és lehet csak folytatniuk. GÁBOR BERTALAN római katolikus esperes-plébános, Nagykapos „...az idegennek nem ismerik a hangját” Kétkedve és nem kis félelemmel vettem kezembe december közepén a meghívót a mai találkozónkra. Félelmemnek oka a várható januári útviszonyok voltak, meg a nem kis távolság — Nagykapostól Csölösztőig. Félelmemet azonban hamar eloszlatta az öröm. Az öröm, hogy a mai együtt gondolkodásban tulajdonképpen egy rég — és azt hiszem, nem csak személyes — álmom valóra válását vélhetem majd megtapasztalni. Sokunkkal együtt — amiként ez ma már nem egyszer elhangzott — én is évek óta hordoztam ezt az álmot: a felvidéki magyarság értelmiségének találkozóját. Tudatosítva a szinte már közhelyként emlegetett igazságot: Nemcsak a sebek nyalogatásának, hanem az örökös önmarcangolásnak, az egymásra mutogatásnak és bűnbakkeresésnek is lejárt az ideje. Mivel „az új bor, új tömlőbe való” (Mk 2,22), több fórumon is hangot adtam annak a meggyőződésemnek, hogy minél előbb meg kell fogalmaznunk, ki kell dolgoznunk megmaradásunk stratégiáját. Sőt fejlődésünk, jövőnk stratégiáját. Nem az egyes egyházak, pártok, mozgalmak, társadalmi és kulturális szervezetek megmaradását, hanem önmagunk megmaradásának a stratégiáját.Ha mi megmaradunk, úgy megmaradnak a sajátos helyi egyházközösségek, pártok, mozgalmak, társadalmi és kulturális szervezetek is. De nélkülünk egy sem fog létezni. Ennek szükségét legutóbb akkor éreztem, amikor a szentatya, II. János-Pál
