Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Miklósi Péter : Miért van, ha nincs? És lesz-e, ha van?
FÓRUM ’97 hatok közül ma már újra senki sem főállású munkatársa az Új Szónak; bár ennek elmélyültebb részletezése, természtesen, nem egy széles körű értelmiségi fórum feladata. Ténynek tény viszont, hogy nem kis gondok árán, de szlovákiai magyar napilapként, fejlécében a baloldaliságot mellőzve és függetlenséget hirdetve, fennmaradt az Új Szó és annak hétvégi kiadása, amely ’90 tavasza óta VA SÁR NA P-ként népszerű. Egy további napilap szándékait csillogtatta meg a rendszerváltás izgalmaiban indult Nap, ám ez irányú törekvései sohasem valósultak meg; ehelyett egészen 1995 augusztusáig az MPP- hez közelálló, elsősorban tehát liberális szemléletű hetilapként élt. Irányultságát sohasem rejtette véka alá, ami szakmailag, főként most, az idők távlatából, őszintén és nyíltan vállalt szerkesztői elvnek látszik. A politikai értékskála ha nem is ellentétes, de egészen más mezejében kereste helyét a hajdani Szabad Földművelői mára Szabad Újsággá vált sajtótermékünk. Szintén egy új napilap ambícióival indult, mígnem a körötte sűrűsödő anyagi gondok e lap megjelenésének szünetelését eredményezték; újraindulása a Ma- dách-Posonium jóvoltából hetilapként állandósult. És ha az imént a Napot az MPP-vel hoztam okkal és joggal összefüggésbe, akkor hiba lenne elhallgatni, hogy a Szabad Újság nemkevésbé becsülettel vállalta, hogy az ő háttere elsősorban az Együttélés hazatáján keresendő. Főként szakmai pozitívumként értékelem, hogy idővel — nyilván a tartalmi gazdagodással elegy olvasói rokonszenvet keresve — egyre nyitottabbá vált először az Együttélés-MKDM, újabban pedig a teljes parlamenti hármas magyar koalíció politizálásának elemzése iránt. Természetesen, mindeközben az Új Szóban is történt egy és más... Miután a kommunista párt ’89-es riadalmában lemondott róla, a lap átkerült a Slova- kopress állami vállalat tulajdonába, és ’90 márciusában a főszerkesztőcsere is megtörtént. A továbbélés következő lépése a magánosítás volt, ma már úgy tűnik, a kelleténél több huzavonával. Az ottmaradás fejében tücsköt-bogarat ígérgetett a Slovakopress, volt egy időszak, hogy a Nap kiadásáért is felelős Darcus Kft. is megpályázta; ám a magánosítás folyamatában az igazi áttörést az hozta meg, hogy az Új Szó és a Vasárnap kiadását vállalva 49%-os szerkesztői összefogással és 51%-os francia tőkejelenléttel létrejött a VOX NOVA részvénytársaság, amely így teljesen legálisan jutott a kiadói jogokhoz. A francia Hersant cég helyébe 1995-ben a düsseldorfi Rheinisch-Bergische Druc- kerei und Verlagsgesellschaft lépett. E két nyugat-európai partner közül a németek a következetesebbek, a tartalmat illetően is kíváncsiabbak, de a közvetlen beleszólás szándéka nélkül. A hazai magyar sajtópiac kínálatának sorjázásán túllépve, mind országos, mind kisebbségi gondként, a sajtódemokrácia két fontos jellemzőjével: a sajtószabadsággal, illetve az újságírói függetlenséggel érdemes foglalkoznunk. Nos, a sajtószabadságról találó iróniával azt mondhatnék: Szlovákiában van is, nincs is. Van, mert még megjelennek ellenzéki szlovák, no meg kisebbségi magyar lapok is. Ugyanakkor még sincs, mert a sajtószabadság törvényes garanciáinak megteremtése helyett ádáz harc folyik a sajtóért. A politikai ku
