Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - Rudolf Sloboda: A beszámoló
A beszámoló elhiszik. Az a tény, hogy a „halott” feltámadását a földi lények isteni képességnek tulajdonítják, hogy csakis Isten képes rá, azt bizonyítja, hogy a propagandánk nehezen fogja meggyőzni őket életstílusuk megváltoztatásának szükségességéről. Szerencsére jól áttanulmányoztam az összes vallásukat. Ha „halottaikat” nyíltan támasztottam volna fel, ezáltal újabb okuk lenne a további lustálkodásra, megint kialakulna valamiféle vallás, amely újabb évszázadra elaltatná őket. Tehát elővigyázatos voltam, és csupán egyszer kényszerültem rá, hogy testem hatalmas méretűvé növesszem (félmilliószorosára), amikor ki akartam próbálni, megfelelne-e nekem az emberi szív. A rákapcsolás csak nagyon rövid ideig tartott — dr. I.H. sebészünk segített ebben —, de bevallom önöknek, az a nagyság, a felesleges tömeg, az tényleg fényűzés. Inkább hagytam azt az emberi szívet megszakadni, és még azon az estén visszakisebbedtem a megszokott méretre. (Ezt a méretet a földi lények még csak tanulmányozzák, mikroszkopikusnak nevezik a szerkezet szerint, ami lehetővé teszi számukra, hogy testüket emberi szemmel figyelhessék, tanulmányozhassák.) Mindamellett, hogy ezeknek a szerencsétlen földi lényeknek, akik hisznek a halálban és időnként szépnek is találják, ha látják, nagyon sok jó tulajdonságuk is van. Tanulhatunk tőlük végtelen türelmességet ahhoz, miként tudják megkerülni a probléma lényegét. Van rá időnk bőven, s igazán szép játék lenne. Vércse Miklós fordítása
