Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)
POPÉLY GYULA csehszlovák állampolgárokat sem zárták ki az igényjogosultak sorából, a reform gyakorlati lebonyolítása során azonban a magyarok földigényléseit alig vették figyelembe. A magyar etnikumon belül is csupán a felosztásra kerülő földek 20,63 százaléka jutott a magyarok kezére, ellenben 7937 százalék idegen nemzetiségű telepesek tulajdona lett. Hantos László számításai szerint a zárt magyar etnikumon belül 269 781 hektár mezőgazdasági terület került idegen telepesek birtokába. A nevezett szakember adatai szerint a földreform és a telepítések következtében 7116 magyar mezőgazdasági munkáscsalád maradt megélhetés nélkül, ami lélekszámban kb. 35 580 embernek felelt meg.27 A kisajátított földterület újrafelosztásakor az Állami Földhivatalnak arra is gondja volt, hogy a tulajdona nagy részétől megfosztott, gazdaságilag tönkretett régi magyar földbirtokososztály helyett új, állam- és nemzethű „arisztokrata” réteg kialakulásának is elősegítője legyen. Ezért a felosztásra kerülő földterület egy részéből 100-200 hektáros — esetenként azonban ennél sokkalta nagyobb — ún. maradékbirtokokat hoztak létre. Az így kialakított birtoktesteket — azon a címen, hogy parcellázásuk keresztülvihetetlen, illetve nem gazdaságos — a hatalom különböző politikai érdemek jutalmazására fordította. Az ilyen maradékbirtokoknak nevezett földterületek olcsó pénzen, olykor teljesen ingyen kerültek a nemzeti vagy állampolitikai szempontból preferált új birtokosréteg, többnyire az uralmon lévő kormánypártok legmegbízhatóbb helyi exponenseinek tulajdonába.28 Ezek az új, vagyonukat csakis a hatalom kegyének köszönhető tulajdonosok lettek szerte a Felvidéken az állami „csehszlovákizmus” legodaadóbb és legelkötelezettebb támaszai egészen a rendszer bukásáig. A Felvidék számára ez a kiszolgáltatott állapot rendkívül hátrányos és egyben megalázó is volt. A magyarság kénytelen volt tudomásul venni és elviselni ősi településszerkezetének szláv telepesek által való mesterséges fellazítását, kénytelen volt belenyugodni vagyonos rétegének elszegényítésébe, vagyontalan alkalmazotti rétege földönfutóvá tételébe. A földreform ereményeként Szlovákiában — Révay István gróf adatai szerint — a hatalom 55 új szláv települést létesített, zömmel a magyar etnikum területén. Csupán a színmagyar Csallóközben, ahol az impériumváltás idején egyetlen szláv helység sem volt, fokozatosan 22 kisebb-nagyobb „csehszlovák” kolóniát hoztak létre. Érsekújvártól Ógyallán át egészen a Dunáig egy sor új település keletkezett A telepítési akciók következtében a magyar nyelvterület egyes részei kezdtek lassan átszíneződni és fokozatosan vegyes etnikumúakká válni. A jelentősebb kolóniák idővel önálló telepesközségekké fejlődtek. A magyar nyelvterületen belül a következő néhány telepesfalu vált leginkább ismertté: Hviezdoslavov, Miloslavov, Hodžovo (mindhárom a Csallóközben), Štefánikovo, Švehlovo (mindkettő a Mátyusföldön), Šrobárovo, Mudroňovo (mindkettő Komárom felett), Jesenské (Verebély mellett), Buzitka (Losonc mellett), Slávikovo, Bottovo (mindkettő Gömörben), Stráž (a Bodrogközben)29
