Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)

Földreform és nemzeti terjeszkedés

A földreform magyarellenes megnyilvánulásaira és a telepítések sérelmes voltára a magyar képviselők is rendre rámutattak parlamenti fellépéseikben. Elmondható, hogy a lényeget tekintve ezen a téren csaknem teljes volt az egyetértés a magyar ellenzéki, valamint a szociáldemokrata vagy kommunista irányultságú magyar képviselők között.

„A földbirtokreform végrehajtása példája annak (...), hogy miként kell magyar földön, magyarok lakta területen idegen nyelvszigeteket alakítani és ezzel elősegíteni, majd betetőzni a magyar nép elpusztítására, elszegényedésére irányuló törekvést” — mutatott rá a földreform nemzetiségpolitikai visszaéléseire a magyar kisgazda párti Szent-Ivány József képviselő 1922. október 26-i parlamenti felszólalásában. A hatalmon lévő kormánykoalíció részét képező Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt egyetlen magyar nemzetiségű képviselője, Borovszky Géza álláspontja az agrárreformot illetően szinte teljes mértékben megegyezett a magyar ellenzéki pártokéval. Az említett szociáldemokrata képviselő 1923. november 29-i parlamenti felszólalásában ugyancsak keményen kikelt a hatalom antidemokratikus megnyilvánulásai ellen, miközben a földreform során tapasztalható visszásságokra is rámutatott.

„A földreform során Szlovenszkón közönséges csalás és üzérkedés történik”

— hangsúlyozta említett paramenti beszédében Borovszky Géza. „A földosztást nemzeti telepítési célokra használják fel. Azt hiszem, hogy felesleges bizonyítanom, hogy egy csomó eset van, ahol a felosztandó birtokot nem a rajta dolgozó munkások között osztották fel, hanem a Csehországból és Morvaországból Szlovenszkóra importált telepítvényesek között. Ennek következtében a birtokon volt földmunkások kenyértelenné és földönfutóvá lettek. Legújabban már a földbirtokreformot pártalakítási és pártduzzasztási célokra használják fel. Különösen észrevehető ez Kelet-Szlovenszkón, ahol csak azok jutnak földhöz, akik a Hodža-féle agrárpárt tagjai, vagy legalább a választásokon arra szavaztak. Tehát a földművelésügyi miniszter úr az állam vagyonával szervezett magának pártot C..).”12

A felvidéki magyarság politikai vezetői tehát kezdettől fogva az agrárreform terén tapasztalható igazságtalanságokat tartották az egyik legnagyobb nemzeti sérelemnek. A Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága 1924. február 8-i ótátrafüredi ülésének is például a folyamatban lévő agrárreform volt az egyik fő témája. Az ülés résztvevői elfogadták Fleischmann Gyula és Koczor Gyula e tárgyban beterjesztett határozati javaslatát, amely kimondta, hogy a Közös Bizottság szükségesnek tartja ugyan a földreformot, de elítéli annak gyakorlati lebonyolítását, mivel az nem veszi figyelembe a helyi érdekeket, a telepítések pedig egyenesen a magyar lakosság sérelmére történnek. „A telepítésekkel kapcsolatban elérni szándékozott nemzeti szempont a földbirtokreformnál teljesen kiküszöbölendő” — szögezte le egyértelműen a Közös Bizottság által elfogadott határozat.13

A felvidéki magyarság vezetői a nemzetközi politika és az egész külföldi közvélemény figyelmét is szerették vona ráirányítani a csehszlovákiai agrár