Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - ÁRGUS - Fűzfa Balázs: A múlt valós színei
FŰZFA BÄLAZS A múlt valós színei Lukácsy Sándor: A hazudni büszke író (Balassi Könyvkiadó) Szerencsére van még oly tudós elme, ki mindent elolvas — helyettünk is, lelkiismeret-furdalásunkat enyhítendő'. Amit mi fáradtan vagy modern-lustán átlapozunk, ő azt — a kétszáz év előtti mondatot—türelemmel ízlelgeti; aztán véli rólunk, méltatlan utódokról, hogy bennünket is elvarázsol a jó Gvadányi, Magda Pál, Mikusay János, Táncsics, Petőfi, Eötvös, Vörösmarty, Madách s a többi nagymester és dilettáns meggondolt vagy épp lázas szólama — egy katarzissal építkező évszázadból. Lukácsy Sándor nemcsak otthonosan mozog a XIX. század költői, politikusai, márciusi ifjai között, de egymástól távol eső dolgokat is szemközeibe hoz (A Marseillaise és a magyarok) — egyáltalán: könyvében épp Európának s a magyarságnak egymáshoz való viszonyát is szeretné tisztázni; mert így lehetséges "...újító merészséget és mélyről ihlető hagyományokat hármániás egységbe ötvözni... " (43. o.) A tanulmánygyűjtemény mintegy három évtized dolgozataiból, olykor kisebb könyvet kitevő sorozataiból válogat: az életmű-áttekintő trilógia egyik darabjaként a régibb írásokat tekinti át 1960-tól kezdve. Lukácsy helyettünk is olvas, de nem gondolkodik helyettünk: egyik kedvelt módszere, hogy eredeti szövegekből szemelgetett részleteket szembesít egymással. Hadd döntse el aztán maga az olvasó, hogy kinek is van igaza, vagy nagy író-e például Nyíri Józsa... De nem riad vissza a dokumentum- vagy szépirodalom határát súroló műfajoktól sem (Hangszalagok 1848-ból). Igen alapos filológiai tájékozottság, végtelen tudósi alázat jellemzi a szerzőt, aki legjobban talán akkor örül s van elemében, ha valamely apró adatból eddig nem is gondolt következtetésre juthat, ha elfeledett arcokat rajzolhat meg (Vajda Péter), tévedéseket igazíthat ki, vagy egyszerűen csak a tőle sosem száraz adatok tengerében lubickolhat. Sajátos irodalomtörténészi szemlélet ez: mintha minden vers, újságcikk, szózat és megújított szó a valóság apró részecskéjeként is a nagy egészt jellemezné. S neki ezt el is hisszük. Ezért nemcsak Erdélyi Jánost vagy Széchenyit fogjuk ú jraolvasni, hanem igyekszünk majd legalább belelapozni Szendrey Ignác mezőgazdasági szakcikkeibe és Szendrey Júlia kiáltványába is. Még a dilettánsok is valami módon a lényegre irányították a figyelmet a múlt századokban. A "második", "harmadik vonal" emberei, a költészet, az esszé, az újságírás kismesterei, a gondolkodás hétköznapi figurái éppúgy vonzzák Lukácsy figyelmét, mint a legnagyobbak életműve. A Bajzák, az. Erdélyi Jánosok, a Bölöni Farkas Sándorok s a név nélküli hősök évtizedei is árgus
