Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Tőzsér Árpád: Halottaink

Meg magát Mándyt. A korábbi felvételeiből közölnek összeállítást. Hallgatom megrendülve az immár megboldogult író vallomásait, jegyzeteit, naplóbejegyzéseit. Az egyik mondatnál felütöm a fejem: "Megsértettem Thirring Violát."7. Viola szlovákiai magyar színésznő, nekem jó barátom. Alkalomadtán meg kell tőle kérdeznem, hogy mivel sértette meg a nagy író. Már csak azért is, mert Mándy Iván egyszer engem is megsértett. (Pedig egyébként nem volt különösebben másokat sértegető alkat.)

1965-ben vagy 66-ban lehetett. Az Irodalmi Szemle szerkesztőbojtára voltam, s mint ilyen, egyszer Cicerója az éppen Pozsonyban vendégeskedő Mándy Ivánéknak. (Mándy — Hajnal Gábor társaságában — az írószövetség vendégeként tartózkodott Pozsonyban.) Három napon át kísérgettem Mándyékat, s igyekeztem nekik minél többet megmutatni Pozsonyból, s fiatal költőként természetesen magamból is. S valószínűleg túlságosan buzgón mutogattam Pozsonyt is, magamat is, mert egyszer Iván hirtelen felém fordult, s így szólt: — Nem hallgatnál már egy kicsit!? Úgyis mindent rosszul tudsz! — Hn a hirtelen támadástól, az igazságtalanságtól s a döbbenettől egy pillanatra megkövültem, aztán szent felháborodásomban szó nélkül sarkon fordultam, s faképnél hagytam a két Vergiliust. Otthon pedig, miután alaposan átgondoltam a szégyenemet, arra a következtetésre jutottam, hogy egy realista prózaírónak talán kevésbé emelkedetten, kevésbé szárnyaién kelleti volna előadnom Pozsony szépségeiről, mint ahogy én előadtam; holnap tehát nem Cicero, hanem Sancho Panza leszek.

De másnap nem lettem sem Cicero, sem Sancho Panza, mert reggel a kölcsönös "ne haragudj", "ne haragudjatok" (a joviális Hajnal Gábor volt a békéltetőnk) és közös reggeli után (Mándyék a Devín Szállóban laktak) a Csutak-könyvekről beszélgettünk, s mikor valami olyasmit mondtam, hogy Csutakot afféle túlélő Nemeeseknek tartom, aki nem hal bele tisztaságába, de Nemecseknél nem kevésbé érzékeny, képzelődő és makacs, Iván rábólintott: Na igen, ebben lesz valami!, s ebben maradiunk. S megegyeztünk, hogy aznap egyedül vágnak neki a városnak.

Tőzsér Árpád