Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Duba Gyula: Álombéli albérlet
folytatódna? Nem tudom elképzelni a folytatást. Mivel lephetne még meg? Vagy ezzel befejeződött, nincs folytatás? A történet logikája és értelme vagy értelmetlensége? erősen foglalkoztat. Filozófiai mélységeken töröm a fejem. Értelmeznem kell az álom cselekményét! Rettenetesen nyugtalanít, hog> jelentéséhez nem találom a kulcsot. Miért volt olyan szívós, csökönyös és növekvő természetű, s hogyan végződhetett ily kiábrándítóan? Oktalan befejezés, csúfos vég. Szégyenletes kudarc. S a lány, aki a hegyekből jött, szimbólum vagy véletlen? Dehát minek a szimbóluma, talán a végzeté? Álmaim emléke dagadozik, s egyre újabb kérdéseket vet fel bennem. Mennyire akartam, hogy a másik szoba is az enyém legyen, szinte már a magaménak éreztem, bár meg se láthattam! Talán nem is létezett, csak én hittem benne? Milyen belső vagy kozmikus erők mozgatták az álomsorozatot? Tanácstalan és elmélyült pillanataimban, szerencsétlen helyzetemben lélektani és bölcseleti könyvekkel bástyázom körül magam, s nem tagadom, bár kissé szégyenkezem miatta, álmoskönyvekben is lapozgatok. A logikai kudarcok után metafizikus sejtésekkel és transzcendens bevérzésekkel próbálkozom. Mély hittel úgy vélem, albérletem történetében a látszatoktól és külsőségektől megfosztott, a felszíntől lecsupaszított, pőre létem látomását, sorsom metaforáját álmodtam meg. S ekkor már arra vágyom, hogy álmom ne folytatódjék. Tudom, ezután már csak az jöhetne, hogy a következő álom felszámolja az álmodozás lehetőségét, és az albérletemről szóló álmaim sora megsemmisíti önmagát. Ez pedig nyilván az álmodó végét is jelenti. Félek az álomtól, s mégis várom, hogy ismét megjelenik... Duba Gyula
