Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Turczel Lajos Nagyon érdekes Kovácsnak a rádióról való visszaemlékezése. A csehszlovák rádiónak Pozsonyban, Prágában és Kassán voltak magyar adásai, s ő a harmincas évek derekán a pozsonyi és prágai adással került kapcsolatba. Kezdetben csak a teljesen megbízható magyarok: az aktivisták-emigránsok szerepelhettek az adásokban, de aztán a pozsonyi magyar adás szerkesztőjének: Tilkovszky Bélának (Vojtech Tilkovskynak) a közreműködésével Pozsonyban a magyar írók részére általában tág lehetőség nyílt. Ezt főleg az bizonyítja, hogy a magyar ellenzéki politika intranzigens híveként ismert kitűnő kritikus és művelődéstörténész, Vájlok Sándor a bécsi döntés utáni években megjelent elfogult Felvidék-könyvek egyikében nagy elismeréssel méltatta a magyar írók rádióbeli felkarolását. „A szlovákiai magyar író, bármilyen csoporthoz tartozott is, csak hálás lehet a rádiónak — írta. — Ösztönözte, munkára serkentette és megnyilatkozási fórumot adott neki. A sovány lehetőségek között a rádió volt a legjövedelmezőbb és legnagyobb publicitású.” (A. magyar közművelődés helyzete a visszatért felvidéken. In: A visszatért Felvidék adattára, I—II, Budapest 1939). Kovács erre a kedvező helyzetre részletesebben nem tért ki, de Tilkovszky érdemét általános vonatkozásban és saját személyét illetően is kiemelte. Főleg azonban azt a magyarellenes légkört kritizálta, mely a prágai szerkesztőségben uralkodott. Őt a pozsonyi adás alkalmazottjaként azért hívták egy időre Prágába, hogy megállapítsák szakmai és politikai megbízhatóságát. A magyar adás szlovák nemzetiségű vezetője durván viselkedett vele szemben, s különösen a Prágai Magyar Hírlaffo&n való szereplését rosszallta, amely akkoriban vált folyamatossá. Tilkovszky a prágai rosszallások ellenére továbbra is biztosította az anyagilag nagyon előnyös állást, de Kovács két okból a távozást választotta: egyrészt a rádiós beosztás olyan terhes, kimerítő volt, hogy az irodalmi tevékenységre nem maradt ideje, ereje; másrészt a Prágai Magyar Hírlapom belső munkatársnak hívták meg, s ez a munkakör az írói céljaival összhangban volt. S a környezet olyan társakkal mint Szvatkó Pál, Darvas János, Borsody István, szellempezsdítőnek, termékenyítőnek ígérkezett számára. A rádióval kapcsolatban megjegyzem még, hogy Kovács a Tilkovszky Bélából hivatalosan Vojtech Tilkovskyvá változott főnökével, jóakarójával külön is foglalkozik, ami érthető, hiszen az esete a két háború közti kisebbségi életünkben nagy botránykő volt. Nagyon tapintatosan azt írja, hogy „ róla any- nyit lehetett tudni, hogy magyar származású (apja lőcsei rendőrkapitány, anyja Thaly Kálmán unokája), a húszas években A Reggelbe írogatott, majd Prágába ment, s ott Vojtech Tilkovskyként LITEVNA néven irodalmi kiadót létesített, s ő adta ki a Pavol Bújnák által szerkesztett Szlovák. Tudományos Lexikont.” Nos, Tilkovszkyt a nemzeti érzésű magyar körökben nem magyar származásúnak, hanem magyarnak tartották, s a húszas évek elején a nyilvánosság előtt ő is magyarnak nevezte magát. A hangsúlyozottan keresztény és nemzeti profilú kassai Esti Újságban Fábryhoz hasonlóan verseket is publikált, és azok egyikében (Éjféli vers — Új bella-diák) a magyar szétszóródást fájdalmasan siratta:
