Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Duba Gyula: Álombéli albérlet
A/tán következett a kép ügye...! Már a szoba díszítése és lakályossá tétele foglalkoztatott. Almomban képet akasztottam a falra, úgy emlékeztem rá, az ablak mellé. Az emlékezetfoszlány azonban csupán néhány másodpercig tarthatott, mert a következő pillanatban elemi erejű felismerés söpörte el: véglegesen megbizonyosodtam róla, hogy a szobámnak nincs ablaka! Hogyhogy ez a tény eddig csupán lényegtelennek tűnő sejtésként élt bennem? A felismerés annál inkább megrendített, mert így szinte lakhatatlan lett a szobám, hogy is lehetnék benne állandó villanyfény mellett? Az addigi békesség és elégedettség egén kicsiny, ám máris sötétnek és gonosznak tűnő gomolyfelhők mutatkoztak, homályos foltok a kékség ragyogásában, amelyek a forró nyarakon nagy borús egységbe állnak össze, és hatalmas záporokat, félelmetes égiháborúkat zúdítanak a világra! A nyugtalanság komor erőterében a kép is eltűnt, mit is ábrázolt voltaképpen? Milyen képet akasztottam hát a vélt ablak mellé? Jól emlékeztem fénylő fekete keretére, de a tartalma éppen úgy elmerüli a tudatalattim zagyva és átlathatatlan káoszában, mint a háziak képei, azokból is csak a széles aranykeretek látomása maradt meg az emlékezetemben. Almaim ellentmondásai tehát szaporodnak és elmélyülnek. Egyre több bennük a kétely és homály. Ennek ellenére mind jobban foglalkoztat a szomszédos üres szoba s megszerzésének gondolata. A szobát még nem láthattam, de biztosan tudom, hogy ott van az enyém mellett, s hogy üres! Ettől kezdve a megszerzés szándéka állandó része álmaimnak. Két szoba már komoly lakást jelent. Önálló és biztos lét alapja lehet. Miért ne sikerülne hozzájutnom, amikor kétségtelenül lakatlan? Álmomba azonban váratlanul érdekes és nyugtalanító körülmény lépett. Mintha az a szoba nem a háziaké lenne, mintha nem tartozna senkihez! Nincs gazdája, vagy talán az államé? Megszerzése így egyszerre bizonytalannak tűnt, hiszen nincs kitől kibérelnem. Másrészt viszont úgy láttam, hogy éppen ezért szerezhetem meg könnyebben magamnak, egyszerűen elfoglalom! Ajtót vágatok a két szoba közé, beköltözöm és ízlésem szerint berendezem. Jóérzésem erre a gondolatra ismét fokozódott, már nem keltett bennem nyugtalanságot, hogyan szerzem meg a másik szobát magamnak. Titokban már abban reménykedtem, hogy talán fürdősarok is tartozik a szobához, zuhanyozóval! Pompás lakásom lesz! Felébredvén reggel, álmomból számos fontos és lényegtelen részlet elkallódhatott, de a másik szoba megszerzése feletti jóérzés mindig megmaradt bennem. Biztonságot adó érzés, mint amikor az ember őszintén örül, hogy vágyai teljesülnek. Az azonban továbbra is nyugtalanított, hogy a háziakat még mindig nem ismertem. Bár hihetetlennek tűnhet, mégis így Álombéli albérlet
